Ez önmagában nem különleges tény, de barátaim tudják, ha újra gyerek lehetnék, megint a 70-es éveket és Budapestet választanám. Persze, Budapesten belül is Kispest-Wekerletelepet, ezt az egyedülálló kertvárost, ahol legelső éveimet töltöttem, és amelynek hangulata egy életre magával ragadott. Wekerletelep mellé még Budakeszit választanám, apai nagyszüleim hegyen lévő telkét a kis faházzal, gyümölcsössel, ahol nagyszüleimmel gyermekkorom nyarait és egyúttal legszebb időszakait tölthettem. Gyülekezetbe is ők vittek el először, 6 évesen. A wekerletelepi református gyülekezet hamar második otthonommá vált.

Életutam tele van vargabetűkkel. Eredetileg képzőművészeti pályára készültem. A sikertelen középiskolai felvételi után azonban vegyipari szakmunkásképzőben kötöttem ki, pedig sohasem szerettem a kémiát. Textilnyomó lettem. Azért, hogy munka mellett érettségizni tudjak, váltottam, és előbb újságkihordást vállaltam (soha nem keltem olyan korán, mint akkoriban), majd egy rézkarcnyomó műhelyben dolgoztam. Céltudatosan készültem a Képzőművészeti Főiskolára, amikor 20 éves koromban Isten közel jött hozzám és léte személyes valósággá lett. Ettől a pillanattól új élet kezdődött számomra. Nem sokkal később Isten lelkészi szolgálatra hívott, valami olyasmire, ami addig meg sem fordult a fejemben. Visszatekintve úgy látom, a vargabetűket Isten tudatosan szőtte bele az életembe: mindegyiknek megvan a szerepe, és mindegyik javamra (és talán környezetem javára is) vált.

Feleségemmel, Beával, 1997-ben házasodtunk össze. Öt gyermekünk született. Bea mindenben hű segítőtársam, aki nélkül nem lehetnék az, aki vagyok. Ha családomra gondolok, kimondhatatlan hála és büszkeség tölti el a szívemet.

Négy év segédlelkészség után 2002-től szolgálok Szentkirályszabadján önálló gyülekezeti lelkészként. Az elmúlt években rengeteg csodát éltünk itt át a gyülekezettel együtt. Nemrég egy váratlan nehézségen is közösen mentünk keresztül, és ez még szorosabbra fűzte közöttünk a szálakat. Ennek is a következménye, hogy számomra a gyülekezet nem csupán szolgálati hely, hanem lelki otthon is. A mindennapok valóságában a gyülekezet tagjaival mi elsősorban nem vallási közösséget, hanem lelki családot alkotunk, ahol együtt épülünk.

Meghatározó és maradandó változásokat hozott Isten az életembe és a szolgálatomba azzal, hogy 2008-tól részt veszek a Gyökössy Endre Pásztorálpszichológiai és Szupervízori Intézet képzésein. Több rövidebb kurzus után elvégeztem a 3 éves lelkigondozói képzést, a szintén 3 éves szupervízori képzést pedig most fejezem be. (2018)

Szabadidőmben szeretek a barátaimmal kikapcsolódni, a természetben lenni. Szeretek olvasni, filmet nézni, kerékpározni. Szeretem a jó zenét (naná, hogy leginkább a 70-es évekét), a finom kávét, a jó bort – különösen akkor, ha van hozzá jó társaság. Szeretem a humort. Szeretek alkotni, építeni, szépíteni, barkácsolni. Mindezek közben is sokszor átélem Isten jelenlétét és szeretetét.