Keresztelő
A keresztelésre maga Jézus hatalmazta fel tanítványait. Ez egy szimbolikus cselekedet, amellyel azt fejezzük ki, hogy Jézus Krisztushoz és az Ő népéhez (az egyházhoz) tartozunk. A keresztség az egyháztagság (gyülekezeti tagság) egyik feltétele. Mivel komoly elköteleződést kíván, bizonyos feltételei is vannak, és felkészülést igényel, amelyet örömmel biztosítunk. A keresztelés minden esetben a gyülekezet közösségében, istentiszteleten történik.Egyházunkban van gyermek és felnőtt keresztség is. Mindkét esetben a Jézusban való hit megvallása előzi meg.
Gyermekkeresztség
Ebben az esetben nem a gyermek, hanem a szülők / keresztszülők hite és döntése a mérvadó. A közvetett bibliai példákból azt látjuk, hogy amikor valaki hitre jutott, nemcsak ő keresztelkedett meg, hanem a „háza népe” is. Ebbe akkoriban a gyerekek is beletartoztak. Az illető ezzel a tettével azt fejezte ki, hogy szeretné, ha nem csak ő tartozna Isten népéhez, hanem egész családja is.
Ha ebből indulunk ki, akkor a gyermekkeresztségnek a következő feltételei vannak:
- A szülők legalább egyike legyen hitre jutott ember.
- A szülők legyenek összeházasodva. Miért fontos ez? Isten terve szerint egy férfi és egy nő együttélése házasságban teljesedhet ki. A házasságkötésnél nem a papír a lényeg, hanem az elköteleződés egymás felé, vagyis az, hogy életre szólóan igent mondanak egymásra. Ezt fogadalommal (esküvel) fejezik ki. A keresztelés is elköteleződéssel és fogadalomtétellel jár. Ha egy pár nem köteleződött el egymás felé, hogyan fognak elköteleződni Isten és az Ő népe felé? Ezért előfeltétel a házassági elköteleződés és fogadalom.
- Felkészítőn való részvétel. Ez azért fontos, mert szeretnénk a kereszteléssel kapcsolatban kialakult téves elképzeléseket és gyakorlatokat tisztázni. A felkészítőkön megnézzük a Biblia alapján, hogy mit jelent, és mit nem jelent a keresztség, és azt, hogy mire és hogyan köteleződünk el.
Felnőtt keresztség
Ez a keresztség klasszikus esete. Ebben az esetben az a felnőtt ember, aki hitre jutott, saját elhatározásából veszi magára a keresztség jelét. A közvetlen bibliai példákból azt látjuk, hogy a hitre jutáshoz mindig hozzátartozott a megkeresztelkedés. Ez az első időkben szó szerint „bemerítés” volt: aki hitre jutott és Jézus Krisztus követője lett, azt legtöbbször egy folyóban vagy valamilyen vízben bemerítették. Az alámerülés mozzanata szimbolikusan azt fejezte ki, hogy meghalt a régi, Isten nélküli élete számára. A vízből kiemelkedés mozzanata pedig arra utalt, hogy új életre támadt fel – egy olyan életre, amely kapcsolódik Istenhez és az Ő mennyei világához. A keresztséggel nemcsak a Jézus Krisztusban megjelent Istenhez, hanem egyúttal az Ő népéhez is csatlakozott. Így a keresztelés a legelső időktől kezdve a gyülekezetbe befogadás jele is volt.
Ezért nagyon hamar, a keresztyénség első századaiban a keresztelésnek beavatási jellege lett: egyszerre avatott be a keresztyén élet titkaiba és a befogadó gyülekezetbe. Mint általában minden komolyabb beavatást, ezt is egy komoly felkészülés előzte meg.
Felkészülés
„Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is.
Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.”
„Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.”
„A vallásos emberek Istent hasznosnak találják. A keresztyének Istent szépnek találják.”