Amit soha nem szeretnénk… ami a legnehezebb… Saját tapasztalatból is tudom, hogy szerettünk elvesztése hitet rengető, kétségeket támasztó, mardosó, kiüresítő esemény. Egy ilyen rendkívül nehéz helyzetben igyekszünk minden olyan segítséget megadni a gyászolóknak, ami tőlünk telik. Sőt, igyekszünk segíteni azzal is, ami nem telik tőlünk, mert mi nem adhatjuk meg – mi „csak” a forrására mutathatunk: Isten vigasztalására, minden értelmet felülmúló békességére, élő reménységre. Az egyházi temetés is tkp. istentisztelet. Régebben háznál ill. templomban, ma már szinte kizárólag temetőben történik.

Ami tőlünk telik

A temetésre készülve fontos a kiszámíthatóság, hogy minden szép rendben történjen. Ezért a szükséges anyakönyvi adatok felvétele mellett röviden elmondjuk, mire lehet számítani a temetési szertartás során. A református temetés tulajdonképpen szabadtéri istentisztelet. Célja, hogy segítsen a méltó búcsúzásban, a végtisztesség magadásában, és hirdesse a feltámadás reménységét.

A „forrás”

Ahogy hitet nem adhatunk, úgy a feltámadás élő reménységét sem tudjuk megadni. Ám ismerjük ezek forrását: a feltámadt és élő Jézus Krisztust. Gyász idején mi is belőle merítünk hitet, erőt, békességet. Élő reménységünk nemcsak úgy általában a feltámadásra terjed ki, hanem szeretteink viszontlátására is Isten mennyei világában. A református temetési istentisztelet középpontja ezért nem a nekrológ, hanem a feltámadott Jézusnak, mint az örök élet forrásának hirdetése.

A temetés után

A temetést követő vasárnap, a gyülekezeti istentiszteleten is megemlékezünk röviden az elhunytról, és imádkozunk a gyászolók vigasztalásáért. Aki kéri, annak szívesen adunk segítséget a gyász feldolgozásához.