A Gyülekezet története
Kezdet
Kezdet? A kezdetet az Újszövetségben, az ApCsel 2-ben találjuk hitelesen és részletesen leírva. Hiszen Református Egyházunk, és benne a mi gyülekezetünk is folytatása és része annak a pünkösdi csodának, amely által megszületett Az Egyház. Szentkirályszabadján a 10. sz. elején öltött formát, majd a 16. sz-ban jelent meg reformált változatban.
Megalakulás
Gyülekezetünk megalakulásának pontos idejéről és körülményeiről nincsenek ismereteink. Jelentős egyháztörténeti munkák azonban hitelt érdemlő hagyományok alapján megemlítik, hogy környékünkön, a Balaton-felvidéken Dévai Bíró Mátyás munkássága nyomán már 1535-ben megjelent a reformáció, amelyhez Szentkirályszabadja lakossága 1545-ben egy az egyben csatlakozott. Istentiszteleti helyként a falu egyetlen, Árpád-kori templomát használták. Ezután hosszú ideig semmit sem tudunk a református gyülekezet sorsáról.
A legelső adatok
Több jel is arra mutat, hogy Szentkirályszabadja és Szárberény (a mai Vörösberény) reformátusai jó ideig vagy közösen alkottak egy gyülekezetet, vagy legalábbis a prédikátoraik ugyanazok voltak, tehát egy lelkész gondozta a két település református gyülekezetét.
Az első templom
A protestánsüldözések következtében a szentkirályszabadjai reformátusok által használt Árpád-kori templomot vissza kellett szolgáltatni a faluban élő kis számú római katolikus közösségnek. Ezért a helyi reformátusok 1677-ben megvásárolták a mai református templom és lelkészlakás területét, és azon egy kis méretű, fából ácsolt templomot építettek. Egyes történészek szerint ez a fatemplom egészen 1735-ig szolgált istentiszteleti helyként. Más vélemények viszont arról szólnak, hogy a fatemplom két év múlva, 1679-ben leégett.
A második templom
Attól függően, hogy mely nézetet fogadjuk el, a második templom vagy már 1679-ben, vagy 1735-ben készült el. Ez utóbbi mellett szól, hogy levéltári adatok szerint az 1720-as években a gyülekezet új templom felépítését határozta el. E döntés hátterében valószínűleg ott állhat a veszprémi református gyülekezetet ért üldözés, és annak következménye: 1716. karácsony havának 14. napjától ugyanis a veszprémi reformátusok számára megtiltották istentiszteletek tartását. Templomukat, lelkészlakásukat, iskolájukat elvették.
Veszprémi hittestvéreink a környékbeli vámosi és szentkirályszabadjai református gyülekezetekbe jártak el istentiszteletre. Ezek a települések ugyanis nemesi („curialista”) településnek, ún. artikuláris helynek („loca articularia”) számítottak az 1681:26. tc. értelmében. Az „artikuláris helyeken” a protestánsok szabadon gyakorolhatták hitüket.
Gyülekezetünk így menedékhellyé vált. A veszprémi reformátusokkal megnövekedett létszám indokolhatta az addigi istentiszteleti hely nagyobbítását és korszerűsítését. Ez a második templom már kőből épült, és a mai templomépületnek kb. a kétharmada volt. Lapos deszka – (talán fakazettás?) mennyezettel készült el. A templomépület mellett kőből épített harangláb állt. A bejárat fölé, a külső falon vörös homokkő táblát falaztak, melyen latin nyelven a következő felirat volt olvasható: „A Szentháromság Isten dicsőségére a Szentkirályszabadjai Református Ecclésia építette 1735-ben”
Egyházi épületek
Az első lelkészlakás (parókia), amelyről tudunk, 1741-ben épült kőből, boltíves, nyitott tornáccal. Itt őrizték az 1718-tól vezetett keresztelési anyakönyvet, valamint az 1763-tól írott halotti, és az 1764-től vezetett házassági anyakönyveket. 1742-ben egy közeli telken a gyülekezet hozzákezdett egy református iskola építéséhez is. Ebben a földszintes épületben 1743-ban kezdődött el a tanítás.
A harmadik (jelenlegi) templom
II. József császár 1781-es Türelmi Rendelete után 1782-1785 között a szentkirályszabadjai reformátusok is jelentősen átalakították templomukat, mely ekkor nyerte el mai formáját. A késő barokk stílusban történt átépítés következtében a templomhajó hosszát megnövelték, déli oldalára négy, keleti felére egy nagy ablakot vágtak, melyek lantformájukkal rendkívül széppé és egyedivé teszik az egész épületet. Az eltávolított deszkamennyezet helyén a belső teret négy ún. csehsüveg boltozattal zárták le. A boltozatokat és a falak egy részét is gazdag stukkódíszítéssel látták el. A templomhajó keleti és nyugati végén is épült karzat, melyeknek mellvédje faragott deszkafalakból áll. Valószínűleg ekkor épült a szószék és a hozzátartozó, fából készült korona. Az 1785-ös nagy átépítéskor készült el a templom tornya is. Ebbe 1852-ben szerelték be a toronyórát.
További építkezések
1864-ben a régi, földszintes iskola helyén egy teljesen új, emeletes iskolát építettek. Ennek földszintjén helyezkedett el a tanítói lakás. 1890-ben a templom nyugati karzatára orgonát építtettek Szalay Gyula orgonaépítő mesterrel. 1899-1900 között pedig jelentősen átépítették a parókiát, mely ekkor nyerte el mai formáját.
Közelmúlt
A 20. sz. nagy megpróbáltatásokat és sok veszteséget hozott a mi gyülekezetünknek is: elveszítette földjeit, szőlőit, erdőit és ingatlanjait, végül az iskolaépületét is. A bajokat tetézte, hogy 1985-ben a berhidai földrengés súlyos károkat okozott mind a templom-, mind a parókiaépületben. A gyülekezet akkori lelkészével az élen, áldozatos munkával és sok segítséggel elvégezte a szükséges felújításokat. A lelkipásztor 1996-ban történő távozásával azonban gyülekezetünk elindult a hanyatlás útján, amihez hozzájárult az is, hogy a parókia ettől fogva üresen állt.
Jelen, jövő(kép)