Úrvacsora
A 34. Zsoltár 9. versében ezt olvassuk: „Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Az úrvacsora során ezt élhetjük át. Látjuk Jézus testének és vérének jeleit, és ez felidézi számunkra Isten mérhetetlen jóságát, amelyet a kereszten mutatott meg a legmegdöbbentőbb módon. Közben, a Szentlélek által ízelítőt is kaphatunk abból a sok jóból, ami a mennyben vár ránk. Valóságosan átélhetjük Isten bocsánatát, mennyei öröm és békesség tölthet el, Szentlélek-erőket kaphatunk. Az úrvacsorában eredetileg ezt élték át az első keresztyének. Ezért olvassuk róluk, hogy „örömmel és tiszta szívvel” (ApCsel 2,46) vettek benne részt. Igyekszünk úgy alakítani az úrvacsorai gyakorlatot, hogy segítsen elérni ennek megvalósulását.
„Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is.
Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.”
„Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.”
„A vallásos emberek Istent hasznosnak találják. A keresztyének Istent szépnek találják.”