Mire számítsak, ha számítok ?
Születésnap, évforduló, karácsony – ünnepek. Vajon hányan hívnak ma fel? Kapok-e néhány emailt? Facebook bejegyzést? Sms-t….? Hány embernek jutok ma eszébe? Egyáltalán fontos vagyok-e bárkinek…?
Ezek a kérdések hozzátartoznak az élethez. Szeretnénk, ha szeretnének – és persze rendre kételkedünk. Keresztényként bátran mutatunk a Végtelen Szeretet valóságára, egy emberfeletti kapcsolat lehetőségére, ami biztosan nélkülözi az efféle kétely táptalaját. Inkább állandó és őszinte baráti jelenlétet ígér. Igen, Jézus valóban ilyen kapcsolatot tartogat számunkra. És hogy Ő mit mond ma bárkinek, aki szeretné tudni, hogy számít-e? Max Lucado gondolatmenete Jézus első csodájáról szívhez szóló választ sugall mindenkinek, aki tudni szeretné….
Jézus borrá változtatja a vizet
János 2:1-11
“A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: “Nincs boruk”. Mire Jézus azt mondta: “Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.” Anyja így szólt a szolgákhoz: “Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: “Töltsétek meg a vedreket vízzel! “És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik:”Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak!” Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: “Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”
A vendégszeretet az esküvőkön a házigazda szent és sérthetetlen kötelessége volt. Olyannyira komolyan vették ezt a társadalmi szokást, hogy amennyiben gyakorlatát nem tapasztalták, a sértett vendég bizony még pert is akaszthatott a vendéglátó fél nyakába!
“Bor nélkül” – mondták a rabbik – “nincs öröm.” A bor elengedhetetlen volt. No nem a lerészegedés érdekében, ami szégyenteljes dolognak számított, hanem magáért azért, amit szemléltetett. A bor jelenléte azt fejezte ki, hogy az adott nap különleges volt – és ennek jegyében minden egyes vendég is annak számított.
Mária, Jézus anyja, egyike azoknak, akik elsőként észrevették, hogy elfogyott a bor. Odamegy tehát a Fiához és felhívja figyelmét a problémára: “Nincs boruk.”
Mi Jézus válasza? “Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.”
Érdekes megállapítás. “Az én órám…” Jézus tisztában van a tervvel. Megvan legelső csodájának helye és ideje is. Nem itt és nem most.
Jézus ismeri a tervet. Elsőre úgy fest, hogy tartani is fogja magát hozzá. Ám amint hallja anyját és ránéz az esküvőn résztvevő vendégek arcára, meggondolja magát. A terv jelentősége lassan elhalványul az aggodalom mellett, melyet az emberek felé érez. Az időzítés fontos – az emberek még fontosabbak.
Végül megváltoztatja eredeti tervét, hogy barátai szükségét betölthesse. Felfoghatatlan. A menny tervei módosulnak csakhogy néhány barát elkerülje a szégyent. A csodák sorozatának nyitányát nem tragédia vagy éhínség, nem is a közszellem csődje – hanem a szorult helyzetbe került barátokért való aggodalom inspirálja.
Jézus barátai zavarban voltak. Ami őket, az Jézust is kellemetlenül érintette.
Szóval csak tessék, bátran mondd el Istennek, ami bánt. Beszélj vele. Ő nem fog egy legyintéssel leállítani. Nem fogja azt gondolni, hogy badarság, ami foglalkoztat….. Törődik Isten a mindennapjainkat alkotó apróságokkal is? Jobb, ha elhiszed.
Ha neked számít, Neki is számít!
Celebrating Christmas with Jesus, © 2011 by Max Lucado 9. oldal, saját fordítás
Wéber-Fox Judit
