Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

Mission: Impossible

„De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (ApCsel 2,24)

Érdekes változáson megyünk át, amikor akciófilmet nézünk: a legképtelenebb jelenetekről is el tudjuk képzelni, hogy megtörténhetnek – legalábbis amíg a film tart és a hatása alatt vagyunk (ha meg nem kerülünk a hatása alá, minek is néznénk?). A filmben a leglehetetlenebb helyzetek megoldása, vagy az azokból való kijutás is lehetségessé válik. Ám, amikor Jézus feltámadása kerül szóba, a többség azonnal, gondolkodás nélkül utasítja vissza. Még csak el sem játszanak a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis…?! Annak ellenére így van ez, hogy Jézus feltámadása mellett sokkal több tény szól, mint ellene, pláne, mint az akciófilmek lehetetlen helyzetei mellett.

Ám kezdjük az elején. Jézus feltámadása valóban lehetetlen feladat volt – és nem az egyetlen. Jézus küldetése az volt, hogy minket és a világot megmentse. Ismerős? Erre a bibliai üzenetre épít az összes világmegmentős akciófilm. Ha úgy vesszük, mindegyikről elmondható bizonyos értelemben, hogy: „igaz történet alapján.” Jézus számára ez a lehetetlen küldetés három lehetetlen feladatból állt.

I. Bevetés. Más szóval: eljutni a terepre. Már ez is egy lehetetlen feladat volt. Jézus esetében ez azt jelentette, hogy Isten szellemi világát, a mennyet hátra kellett hagyni, és eljönni a Földre. Ehhez egy lehetetlen átalakuláson kellett átmennie: isteni létformából az emberibe. Erről így ír Pál a Filippi levélben: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt;” (Fil 4,6-7)

II. Első számú közellenség legyőzése. Ez az első számú közellenség nem más, mint a bűn. Ez emberileg szintén lehetetlen feladat. Ez Jézus esetében nemcsak azt jelentette, hogy bűn nélkül él – nekünk már ez is lehetetlen -, hanem azt, hogy a világ összes bűnét magára vállalja, és helyünkre állva megbűnhődik azokért. Már maga a gondolat is képtelenségnek tűnik. Jézus azonban nem csak vállalta, hanem véghez is vitte ezt. Erre egyedül Ő volt képes, mert Ő nemcsak ember, hanem Isten is egy személyben. Ez történt meg nagypénteken, a kereszten. Ez volt a második lehetetlen feladat. A harmadik pedig ebből következett.

III. Második számú közellenség legyőzése. Ez a második számú közellenség a halál. Ugyanis a küldetés csak abban az esetben ment meg minket, ha Jézus nem csupán a bűnt intézi el, hanem annak átkos következményét, az örök halált is. Nyersen fogalmazva (a kemény, életmentő akcióktól nem idegen ez a fajta stílus): mire mennénk azzal, hogy valaki átvállalta helyettünk az összes bűnünket, ha aztán ugyanúgy örökre elvesznénk a halálban? Nos, ezért volt szükség a második számú közellenségnek, a halálnak a legyőzésére is. Ez külön figyelmet érdemel.

Valaki egyszer azt mondta, hogy Jézus sírja fölé kétszer volt odaírva ez a szó, hogy: lehetetlen. Az egyik lehetetlent az ember, a másikat az Isten írta oda. Nézzük ezt a kétféle lehetetlent.

1. Először az emberét: Lehetetlen, mondja az ember, hogy valaki a halálból föltámadjon! Ha van lehetetlen feladat, akkor ez az: feltámadni a halálból. Még csak nem is az, hogy visszajönni a halálból, hiszen ez már sokakkal megtörtént bizonyos értelemben. Pl. azokkal, akik a klinikai halál állapotából tértek vissza. De feltámadni a halálból? Lehetetlen feladat. Ezt gondolták a húsvéti események szereplői is – mind.

• Jézus ellenségei: a főpapok, és a Nagytanács (a zsidók döntéshozó szerve) többi tagja, akik Jézust kiszolgáltatták Pilátusnak,
• Pilátus, a római helytartó, aki Jézust kiszolgáltatta a megzavarodott és megtévesztett nép akaratának,
• annak a kivégző osztagnak a katonái, akik Jézust keresztre feszítették,
• a lepecsételt sírt őrző katonai osztag tagjai,
• még Jézus barátai és követői is.

Kivétel nélkül mindenki azt gondolta: ha Jézus a korábbi feladatait teljesítette is, de a halálból feltámadás még neki is lehetetlen feladatot jelent. Ha semmi másban nem is, de ebben teljesen egyetértettek Jézus ellenségei is, meg barátai is. Lehetetlen, hogy Jézus feltámadjon, mert ez ellenkezik minden emberi tapasztalattal.

Amikor mi emberek úgy igazán odaírjuk valami vagy valaki fölé, hogy lehetetlen, akkor abból sokszor valóban nem is lesz semmi. A „legyen a te hited szerint” (Mt 8,13) jézusi mondat ilyen esetekre is érvényes.

2. Jézus sírja fölé azonban van egy másik lehetetlen is felírva: az Istené. Isten lehetetlenje pedig éppen az ellenkezőjét tartja lehetetlennek, mint amit mi. Lehetetlen, hogy Jézus föltámadjon a halálból – mondjuk mi. Lehetetlen, hogy Jézus ne támadjon föl a halálból – mondja Isten. Isten úgy írta Jézus sírja fölé a maga lehetetlenjét, hogy az emberi lehetetlen fölé helyezte el azt. Jézus ellenségei is, meg Jézus barátai is a temetés után leírták Jézust. Többé nem számoltak vele. De Isten felülírta ezt az általános emberi vélekedést. Isten lehetetlenje nemcsak felülírja a mi lehetetlenünket, hanem folytatást ad neki: „Lehetetlen, hogy ne…”

Amikor az emberi lehetetlent így felülírja Isten és folytatást ad neki, akkor abból mindig valami rendkívüli lesz! Jézus egész küldetése: földi élete, halála és feltámadása ezt hirdeti.

Odaírták emberek a te életed fölé is, hogy lehetetlen? Odaírtad talán már te magad is? Azt gondolod, lehetetlen, hogy újat kezdj, hogy kibékülj a házastársaddal, vagy szüleiddel, gyerekeiddel, hogy megbékülj, hogy téged csak egy valaki is igazán értékeljen és szeressen, hogy a te korodban, a te adottságaiddal, a te életkörülményeiddel még vidd valamire, hogy meggyógyulj, hogy családot alapíts, hogy eredményes légy? És végül: azt gondolod lehetetlen, hogy az örök élet bizonyosságával nézz szembe a halállal?

A lehetetlen: féligazság. A teljes igazság így hangzik: „lehetetlen, hogy ne…!” Ez az Isten lehetetlenje! Lehetetlen, hogy ne békülj ki a házastársaddal, gyermekeiddel, vagy szüleiddel, lehetetlen, hogy ne kezdj újat, lehetetlen, hogy ne békülj meg, lehetetlen, hogy ne szeressenek és értékeljenek, lehetetlen, hogy ne vidd valamire az életben, lehetetlen, hogy ne gyógyulj meg, hogy ne alapíts családot, hogy ne légy eredményes, és végül, lehetetlen, hogy ne az örök élet bizonyosságával nézz szembe a halállal.

Tudjátok, mi az igazán lehetetlen küldetés? Nem is az, hogy Jézus Isten lévén emberré lett, legyőzte a bűnt és halált és feltámadt! Hiszen az Ő személyében maga Isten volt jelen. Hanem az a lehetetlen küldetés, hogy mi emberek lévén istenivé váljunk, bűntelenek legyünk, és feltámadjunk. Van ennél lehetetlenebb küldetés, mint hogy így együtt, ez a három teljesüljön az életünkben?! Nincs! És mégis! Isten ezt is felülírta, és lehetővé tette akkor, amikor Jézus teljesítette a maga lehetetlen küldetését. Mert Jézus nemcsak azért lett emberré, hogy eljusson a terepre, hanem hogy mi „megistenülhessünk”, vagyis Isten elkezdjen bennünk élni, és „hasonlóvá legyünk hozzá.” (1Jn 3,2). És Jézus nemcsak azért vette magára a bűnt, hogy átvállalja tőlünk, hanem hogy mi bűntelenek lehessünk, és Jézus nemcsak azért támadt fel, hogy éljen, hanem hogy mi is feltámadhassunk és éljünk. Ezért jelentette ki már jó előre a tanítványainak: „én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Jézus feltámadása tehát nem az egyetlen, hanem az első, ami utat készített az összes többinek, beleértve a miénket is.

Érdekes változáson megyünk át, ha Jézus küldetését nézzük. Ha közelebbről, alaposabban, a tényeket is figyelembe véve szemügyre vesszük minden részletét, akkor nemcsak azt fogjuk lehetségesnek tartani, hogy Jézus – Jézus személyében maga Isten – emberré lett, legyőzte a bűnt és a halált, hanem azt is, hogy mi is hozzá hasonlóvá váljunk, bűntelenek legyünk, és feltámadjunk a halálból. Ez ám az igazán lehetetlen küldetés – ám Isten ezt is lehetségessé tette azzal, hogy Jézus a világot és benne minket megmentett. Küldetés: teljesítve! Most rajtunk a sor. Küldetés: teljesítve?

Szűcs László

Szentkirályszabadja, 2021. ápr. 7.