Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

ÉLŐ Ajtó

„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10,9)

Mindenkinek van egy első emlékképe. Nekem a legelső, amire emlékszem gyermekkoromból, hogy abban a lakásban, ahol apai nagyszüleim éltek, kinyílik a konyhaajtó, és én meglátom a nagymamámat. Három éves voltam ekkor. Különös melegség tölti el a szívemet, amikor erre a legelső emlékképemre gondolok, mert egész gyermekkoromban nagymamám állt hozzám a legközelebb. Azóta rengeteg ajtó kinyílt előttem, és ez hol jót, hol rosszat jelentett. Volt olyan ajtó előtti pillanat, amikor nagyon vártam, hogy az ajtó kinyíljon, és olyan is, amikor féltem tőle. Ám a legelső ajtós képem olyan, ami csak jót és kedveset jelent a számomra. Amikor születésnapom van, rendszeresen felidéződik ez a legelső emlékképem.

Van egy másik ajtós kép, amely legalább ennyire meghatározó, és ugyanúgy a gyermekkoromhoz kötődik. Olyan öt-hat éves lehettem, amikor a nagyszüleim elvittek abba a gyülekezetbe, ahova ők rendszeresen jártak. Ez a gyülekezet hamarosan a második otthonom lett. Én jó darabig csak a gyermek-istentiszteleteken vettem részt. Az egyiknek a végén kaptam egy képet, amelyen Jézus egy ajtó előtt áll. A kép alatt ez a bibliai idézet szerepelt: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20) Legelső bibliai képem. Nagyon megfogott, nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért, de erősen hatott rám. (Mondjuk, nem is nagyon akartam ezt magamnak megmagyarázni.) Húsz éves koromban azonban, éppen a születésnapomat követő napon hirtelen valóság lett ez a kedves, megkapó bibliai kép: egy bibliai ige hatására elementáris erővel éltem át, hogy Isten szól hozzám. Megnyitottam az ajtómat, és megdöbbentően valóságosan éltem át, hogy Jézus belépett azon és jelen van. Ez életem fordulópontja, lelki születésnapom. Amikor ennek a napja van, rendszeresen felidéződik a legelső bibliai képem.

Múlt vasárnap és hétfőn volt a két születésnapom. Jött a két kép. Hétfőn azonban, amikor hálát adtam mindkettőért, kaptam melléjük egy harmadikat is. Egy harmadik ajtós képet. Erről azt mondja Jézus: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.” Egy ajtó, ami nem tárgy, hanem egy személy. Élő ajtó. Hm. Jézus idejében nem hangzott ez annyira elképzelhetetlennek, mint most, a mi számunkra. Jézus ugyanis egy olyan képre utal, ami a pásztorkodással foglalkozó zsidók számára mindennaposnak számított. Az év nagy részében a juhnyájak a szabad ég alatt tartózkodtak, természetesen pásztoraikkal együtt. Éjszaka is. De hogyan? Ahogy kezdett beesteledni, a pásztor a mezőn összetákolt karámszerűségbe terelte őket. Ennek a hevenyészett karámnak nem volt ajtaja, csak egy szűk bejárata. A terelés alkalmával a pásztor ez elé állt, a pásztorbotját kinyújtotta úgy, hogy alatta csak egyenként mehettek be a juhok. Így nem csak megszámolhatta őket, hogy megvan-e mindegyik, hanem azt is meg tudta nézni, hogy van-e valami bajuk. Amikor mindegyik bent volt, a szűk bejárati nyílásban belülről keresztbe feküdt. Így maga lett a karám ajtaja. Csak rajta keresztül lehetett ki- vagy bemenni. Jézus erre az akkoriban jól ismert, mindennapos képre utal.

Egy ajtó, ami nem tárgy, hanem egy személy. Élő ajtó. A legkülönlegesebb. Nem attól a legkülönlegesebb, hogy egy élő személy az ajtó, hanem attól, hogy ez az élő személy maga Jézus, Aki kétszeresen is élő, mert földi halála után feltámadott. Abszolút értelemben él. ÉL. Így ajtó. ÉLŐ Ajtó. Ezzel a képpel most azt üzente nekem az ÉLŐ Jézus, hogy semmi sem jöhet be az életembe Őrajta kívül, csakis Őrajta keresztül. Vagyis, semmi sem jöhet az életembe az Ő tudta és jóváhagyása nélkül. (Olyan szívesen leírom ezt az üzenetet többször is!) Más szóval, csak olyan történhet velem, amit Ő előbb megvizsgált, megszűrt, ami rajta keresztülment! Éppen ezért semmi sem ér véletlenül, és semminek nem vagyok kiszolgáltatva. Most, hogy ezt leírom, már nemcsak nekem üzeni, hanem nektek is, akik olvassátok. Megosztom, mert Jézus meg akarja osztani veletek ennek a páratlan képnek az üzenetét. Ha hiszed, hogy Ő ÉL, és hogy a számodra is Ajtó, akkor ennek áldott következménye van: csak az jöhet az életedbe, amit Ő előtte beengedett, ami rajta keresztül jött be. Különösen vigasztaló és nagy távlatot jelent, ha abba is belegondolunk, hogy mi a helyzet a számunkra rossz, kellemetlen dolgokkal? Az, hogy Ő az ÉLŐ Ajtó, nem azt jelenti, hogy minden rosszat, bajt kellemetlenséget kizár az életünkből – bár sokkal megteszi ezt! Hanem azt jelenti, hogy gondoskodik arról, hogy ami bejutott, az a javunkra szolgáljon. Csak azt engedi be, ami valamiért, valahogyan a javunkra lesz: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8,28)

Ez már eddig is hihetetlenül megnyugtató. Ám ennek a harmadik képnek van folytatása is: “ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.” Ez kétféle értelemben is igaz. Először is: ha Jézus személyében előttünk van az ÉLŐ Ajtó, akkor már földi életünk során kapcsolatba léphetünk Isten országának szellemi világával, újra és újra átléphetünk abba, ki-és bejárhatunk. Bejáratosak lehetünk oda. Másodszor: Ha földi életünkben éltünk az ÉLŐ Ajtó áldott lehetőségével, akkor a halálunk pillanatában is élhetünk vele: amikor a legfélelmetesebb dolog, az örök halál jönne be az életünkbe, hogy elragadjon, megléphetünk előle. Mint egy vészkijáraton, kiléphetünk Isten országa és az örök élet felé. Így is igaz, hogy ÉLŐ Ajtó Ő. Az ÉLETRE nyíló Ajtó, amin, ha átlépünk, nem a semmibe, hanem Isten országába jutunk.

Hétfő óta van egy újabb emlékképem: Jézus, mint ÉLŐ Ajtó. Földi életemben ez lesz a legutolsó emlékképem – de csak a földi életemben. Mert abban a pillanatban, ahogy földi életem véget ér, kinyílik az ÉLŐ Ajtó, és meglátom Őt, és az Ő országát. Akkor majd különös melegség tölti el a szívemet, minden korábbinál forróbb melegség, mert az a Valaki vár ott rám, Aki életemben a legközelebb állt hozzám. Nincs ennél megnyugtatóbb, szebb, és élőbb ajtó. Mindenki számára rendelkezésre áll. Teljes szívemből kívánom, hogy neked is Ő jelentsen védelmet és majd kiutat!

Szűcs László

Szentkirályszabadja, 2021. ápr. 14.