Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

A szivárvány elrablása

„szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.”

(1Móz 9,13)

E heti felesünk felirata akár egy mese címe is lehetne. Egy olyan meséé, amit bizonyára szívesen meghallgatnának az ovisok – különösen azok, akik településünk óvodájába járnak. Ők ugyanis éppen egy olyan óvodához tartoznak, amelyet a szivárványról neveztek el. A Szivárvány óvoda a szomszédságunkban van, csak egy úttest és egy nagy udvar választja el a parókiaudvartól. Ebbe az oviba jártak az én gyermekeim is. Amikor az ovi a Szivárvány nevet kapta, még egyértelmű volt annak jelentése, mindenféle áthallások nélkül. Egy ilyen nevű óvodában tehát nagy valószínűséggel kitüntetett figyelemmel fogadnának egy olyan mesét, ami a szivárvány elrablása címet viseli. Ami azonban most következik, az sajnos egyáltalán nem mese, hanem maga a szomorú valóság, a nyugati társadalomban, a 21. század elején.

Napjainkban már sem az ovisoknak, sem a nagyobbaknak nem egyértelmű a szivárvány jelentése. Bizonyos szerveződések és (érdek)szervezetek tettek és tesznek arról, hogy egyre több olyan könyvvel, programmal találkozzanak a célszemélyek (értsd: az ovisoktól kezdve mindenki), ami „más színben” tűnteti fel a szivárványt számunkra. Az eszközökben nem válogatnak: Az „érzékenyítőnek” mondott mesekönyvek után most már játékokkal is módosítani akarják a szivárvány jelentését, ezzel együtt az ovisok, valamint szüleik tudatát. Múlt héten olvastam, hogy egy építőjátékokat gyártó világhírű cég piacra dobott egy szivárványszínű készletet a legkisebbek számára, hogy ezzel is kifejezze szimpátiáját egy a nyugati társadalomban futótűzként terjedő ideológia iránt. (Ha valakinek nem lenne egyértelmű: az LMBTQ ideológiáról van szó.) Ezen ideológia hívei azt mondják, a toleranciát akarják növelni minden(féle) másság iránt. Nos, mögéjük állt be most már ez az építőjátékokat gyártó cég is. Miért is? Hogy növeljék az ovisoknál a mindenféle másság elfogadásának hajlandóságát?! Azt, hogy ez hogyan hat éppen ovis korban a személyiségfejlődésre, minden valamirevaló szakember (pedagógus, pszichológus stb.) jól tudja. Ez külön írást igényelne, de a lényegét egy szóban megelőlegezem: ellentétesen. Ami ráadásul hosszabb távon – többek között – szélsőséges énközpontúsághoz fog vezetni. Az építőjátékokat gyártó cég tehát ezzel az akcióval csupán egyetlen dolgot fog növelni (saját bevétele mellett – mert hát ne legyünk ostobák, erre megy ki a „játék”): az énközpontúságra való hajlamot. Ezek után én már csak így nevezem magamban ezt a céget: EGO.

Ám van még ennél is tovább (lejjebb). Szintén múlt héten olvastam egy másik tudósítást a „szivárvány” térhódításáról: különböző felekezetű egyházi személyek egy keresztyén templomban közös fotózásra álltak össze, hogy szimpátiájukat és támogatásukat fejezzék ki a „szivárványos” ideológia és hívei iránt. Tették mindezt úgy, hogy egy szivárványszínű terítővel letakart asztal mögé állva pózoltak.

Ez már jóval több, mint ostobaság. Hiszen ők „papok”-ként és „lelkészek”-ként elvileg nagyon is jól tudják,  hogy honnan ered a szivárvány szimbólum, és mi az eredeti jelentése. Ám lehet, hogy nem mindenki tudja. Ezért röviden összefoglalom.

Kezdjük azzal az egyre kevésbé ismert ténnyel, hogy a szivárvány az egyik legrégibb és legegyetemesebb, bibliai eredetű szimbólum. Az Ószövetségen belül az ún. Őstörténetben (1Móz 1-11) találkozunk vele. Az özönvíz után Isten a szivárvány jelenségét használta fel arra, hogy egy különleges szövetség jelévé tegye. Ez a szövetség több szempontból is különleges. Egyrészt a Bibliában itt olvasunk először arról, hogy Isten az emberrel szövetséget köt. Más szóval ez az első szövetségkötés Isten és ember között. Másodszor azért különleges, mert itt szövetségkötésnél jóval többről van szó. Amit a Biblia eredeti szövege itt használ, arra nincs megfelelő szavunk, jobb híján fordították a „szövetség” kifejezéssel. Valójában itt arról van szó, hogy Isten irgalmasan és kegyelmesen önmagát kötelezi el – egyoldalúan -, hogy az emberrel (és mellette minden élőlénnyel!) mégis szövetségre lép. Annak ellenére, hogy az ember olyan, amilyen. Ez az isteni kötelezettségvállalás arra ad ígéretet és garanciát, hogy „nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására.” (1Móz 9,15) Ennek az egyoldalú isteni kötelezettségvállalásnak az ember csak hálás, boldog elfogadója lehet. Ha ezt teszi, akkor lép érvénybe valamiféle egyenlőtlen kétoldalúság. Ennek az első, önkéntes kötelezettségvállalásnak egy jelet is választott Isten, és ez a jel: az égen a szivárvány. Ez hát a szivárvány szimbólumának bibliai eredete. A szivárvány évezredeken és kultúrákon átívelve ezt, és csak ezt szimbolizálta. Ilyen értelemben is szent és sérthetetlen volt.

Az LMBTQ ideológia viszont arra vetemedett, hogy a bibliai eredetű szivárványszimbólumot megpróbálja elrabolni, kisajátítani, megmásítani.

Az LMBTQ… stb. (ahogy látom, lesz még folytatása a betűsornak) ideológiájával ezen a helyen nem tudok, nem is kívánok részletesen foglalkozni. Csupán néhány alapvető kérdést teszek fel a szivárvánnyal kapcsolatos szándékaikkal kapcsolatban. Kezdjük a saját (egy)házunk tája előtti söprögetéssel.

1. Vajon a nyugati társadalmak egyházai közül bármelyik is szót emelt-e ez ellen a rablási, kisajátítási és hamisítási kísérlet ellen? Én nem tudok arról, hogy bármelyik egyház / felekezet ezt megtette volna. Ha tévednék, az nekem okozna örömet. Bár valószínűnek tartom, ha van is olyan egyház / felekezet, amely hivatalosan szót emelt e kísérlet ellen, a számuk a nullához közelít.

2. Vajon mire lehet számítani egy olyan ideológiától, amely egy már rég lefoglalt, egyetemes érvényű, általánosan elfogadott szimbólumot akar elrabolni, kisajátítani, megmásítani, és felhasználni saját céljaira – ahelyett, hogy önálló jelképet talált volna ki magának? Egy olyan ideológia, amely rablással, kisajátítással és hamisítással indít, előttem elveszítette minden hitelét és érvényességét, bármit is hirdessen.

3. Vajon mit tükröz ez a rablási, kisajátítási és hamisítási kísérlet? Többek között: Arroganciát és intoleranciát – éppen azt a hozzáállást, ami ellen elvileg fellép ez az ideológia. (Tehát, még hülyének is néznek minket.) És valóban, ha megnézzük ennek az ideológiájának a kommunikációját, azt látjuk, hogy bárki, aki ellenvéleményt merészel megfogalmazni vele szemben – akárcsak a véleményszabadság jegyében – az jól megnézheti magát, hirdetői és hívei gyűlölettel eltelve esnek neki.

+ 1.  Vajon szabad-e úgy (el)bánni évezredek óta lefoglalt, általánosan elfogadott és használt, építő és szépítő szimbólumokkal, ahogyan az LMBTQ teszi ezt a szivárvánnyal? Semmi sem szent? Az LMBTQ folyamatosan azt üzeni, neki semmi sem szent.

Jogosnak tűnik a kérdés: mondhatjuk-e egy szimbólummal kapcsolatban, hogy az lefoglalt, vagy azt, hogy szent? Hiszen elvileg a művészi szabadság, az önkifejezéshez való jog és egyebek jegyében bárki bármilyen szimbólummal azt csinál, amit akar. Tényleg? Akkor mi a helyzet például a nemzeti szimbólumokkal? A legtöbb nyugati nemzet kormánya nem hagyná, ha azt támadás érné. Ha volt ilyen, nem is hagyták. Ugye, nem szükséges példákat említenem? Abba is gondoljunk bele, hogy eszerint a logika szerint akkor akár a békegalambot is (szintén bibliai eredetű!) rá lehetne festeni vadászrepülőgépekre vagy bombázókra. Elvileg meg lehetne tenni, ám nagyon ízléstelen, visszataszító lenne.

Nos, mi is a különbség e között az ízléstelen tett, meg a másik bibliai szimbólum elrablása, kisajátítása és megmásítása között? Semmi. Hiszen egy több világvallás által is tisztelt, szent, egyetemesen elfogadott szimbólumot szentségtelenítettek meg.

Mindezek miatt, amit ők a zászlójukra tűznek, valójában nem szivárvány, hanem csak szín-ármány. Hiába mutat mást, az LMBTQ mozgalom nem több egy színármányos ideológiánál.

Az, hogy politikai pártok, cégek, nagyvállalatok stb., sorra nyilvánítják ki szimpátiájukat e mozgalom színármányos ideológiája iránt, az az ő dolguk. Az viszont már egy egészen más szint, amikor egyházak vagy képviselőik is ugyanígy tesznek. Ők ezzel nemcsak tettestársakká válnak egy bibliai eredetű szimbólum elrablásában, kisajátításában és megmásításában, hanem árulókká is, az Egyház szellemi ellenségének eszközeivé, színármányos ügynökeivé.

Eddig ebben semmi üdítő nem volt, amitől feles lenne a felesünk. Bevallom, nem könnyű ebbe a témába bármilyen felemelő, bátorító részt belevinni. De talán nem is kell. Meggyőződésem, hogy az igazságról írtam, a bibliai igazságról. Erről pedig azt mondja Jézus: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32) Az is az igazsághoz tartozik, hogy egy ideológiai mozgalom ármánykodásai semmit nem fognak tudni érvényteleníteni a szivárvány isteni (igazi) jelentésén: „Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.” (1Móz 9,16) Mindenki, aki továbbra is ezt látja a szivárványban, Isten szövetségese marad. Ez a szövetség pedig Isten kegyelméről és jóságáról szól, és abba von be.

Ha mesébe foglalva kellene mindezt elmondanom, azzal fejezném be: Igen, megpróbálták a szivárványt elrabolni, de nem tudták, mert a szivárvány Isten szivárványa. És ugye, tudjátok, hogy semmit nem lehet elrabolni, ami Istené.

Ugye, te is tudod?!

Szűcs László

Szentkirályszabadja, 2021. május 26.