Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

Angyal a pályán

„…látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.” (1Kor 4,9)

1951-ben mutatták be a Civil a pályán című magyar vígjátékot. Nem a művészi értéke miatt érdekes, inkább a kor legkiválóbb színészei miatt, valamint azért, mert valóságos korlenyomat. Ha maradunk a film címénél, sportversenyek alkalmával civil nem tartózkodhat a pályán, ha mégis, akkor annak rendkívüli oka van.

Múlt héten elkezdődött a 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa- bajnokság (Eb 2020). Mindjárt a második napon, június 12-én olyan történt, ami az egyik legfelejthetetlenebb eseménye lesz a 2020-as Eb-nek – függetlenül attól, ki nyeri majd meg, vagy hogy egyáltalán mi fog történni a hátralévő részében. Ez az esemény a Dánia-Finnország mérkőzésen történt. Nem egy csodálatosan tökéletes támadás, egy megismételhetetlen gól vagy lehetetlen védés miatt ég(ett) bele a memóriánkba, hanem azért, ami az első félidő hajrájában, a 42. percben történt. A dánok 29 éves középpályása, Christian Eriksen mindenféle előzmény nélkül két-három, botorkálva megtett lépés után összeesett az oldalvonal mellett, és újra kellett éleszteni. A dán válogatott csapatorvosa, Morten Boesen így nyilatkozott: „Christian gyakorlatilag halott volt. Szívmasszást végeztünk. Szívinfarktusa volt.” Az életéért 12 percen át küzdöttek. Végül defibrillátorral sikerült kiütni, amivel vissza tudták hozni. A drámai pillanatokat a helyszínen több, mint 25 ezer, a képernyőkön keresztül pedig sok millió ember láthatta.

Ez egy olyan rendkívüli helyzet, amikor meg szoktak jelenni civilek a pályán. Most azonban ennél jóval több történt: nem csupán civilek, angyalok is megjelentek a pályán. Azt nem tudom, hogy a nézők közül hányan látták őket, én láttam. Most róluk szeretnék írni.

Az első angyal a dánok csapatkapitánya, Simon Kjaer volt. Ahogyan ő a legnehezebb pillanatokban viselkedett, abból mindenki számára hamar kiderült, hogy ő nem csupán a pályán, a mérkőzés ideje alatt kapitány, hanem azon kívül is, ő ilyen alkat. Az összeesett csapattárshoz elsőként ő sietett oda, és amíg az orvosi stáb megérkezett a helyszínre, addig stabilizálta Eriksen nyakát, gondoskodott arról, hogy ne nyelje le a nyelvét és kapjon levegőt. Vagyis biztosította, hogy Eriksen légutai szabadon maradjanak, és ő fordította csapattársát olyan testhelyzetbe, hogy az orvosok azonnal munkához tudjanak látni. Ezután arra utasította csapattársait, hogy Eriksent körülállva akadályozzák meg, hogy felvételek készüljenek a földön fekvő (akkor már halott) játékosról. Így biztosította, hogy az orvosi stáb mindenféle értelemben védetten végezhesse életmentő munkáját. Végül odafutott Eriksen pályára rohanó zokogó feleségéhez, hogy vigasztalja, megnyugtassa.

A másik két angyal az a két orvos volt, akik elsőként kezdték el Eriksen orvosi ellátását. Egyikük a dán válogatott csapatorvosa, Morten Boesen, aki 45 másodperccel a játékos földre kerülése után már Eriksen mellett volt, és átvette Simon Kjaertől az életmentés munkáját. Másikuk az UEFA által a mérkőzésre kirendelt orvos, aki történetesen Morten Boesen testvére, Anders Boesen.

Végül angyalok voltak azok a mentősök is, akik az orvosokkal együtt küzdöttek Eriksen életéért.

Persze, lehet azt mondani, hogy nem angyalok ők, legfeljebb átvitt értelemben, hanem hús-vér emberek, akik tették a dolgukat. Erre azt mondom, mindenki angyal – mégpedig a szó bibliai értelmében! – aki életet ment. A biblia eredeti nyelvein (héber és görög) ugyanis az angyal azt jelenti: küldött. Olyan személy vagy lény, akit Isten küld. A Biblia szerint szellemi lény is lehet angyal, de hús-vér ember is. (Angyal civilben.) Akár tudatában van ennek a hús-vér „angyal”, akár nincs. Isten az Élet Ura. Ha valaki életet ment, isteni tevékenységet végez. A teremtmények közül csak az ember képes arra, hogy tudatosan, szakszerűen életet mentsen! Azt hiszem, ez is hozzátartozik az ember „istenképűségéhez.”

Azt gondolom, az sem véletlen, hogy Isten éppen a dán-finn meccset választotta, hogy egy pillanatra fellebbentse a fátylat szellemi világa valóságáról. Hiszen a két „főszereplő” keresztneve: Christian = Krisztusi, krisztuskövető (ebből származik a „keresztyén” szavunk) és Simon (ez volt Péter „születési” neve).

Ellenvetésként azt is lehet mondani, hogy volt már ilyen drámai esemény futballpályákon, amikor egy játékosnak leállt a szíve, és a gyors orvosi ellátás ellenére mégis meghalt. Itt azonban játékosok (dánok és finnek egyaránt) valamint szurkolók (dánok és finnek egyaránt) együtt imádkoztak. Mély meggyőződéssel hiszem, hogy ez olyan plusz erőket mozgósított a mennyből, amelyek nélkül az orvosok legjobb tudása is kevésnek bizonyult volna ahhoz, hogy Eriksent visszahozzák a halálból. Sőt, hitem szerint ennél is több történt. A fent említett hús-vér angyalok mellett „valódi” angyalok, vagyis Isten világából érkező szellemi lények is megjelentek.

Talán nem gondolunk bele eléggé (vagy elégszer), de az angyalok mindig ott vannak a pálya körül, ott ülnek a lelátókon. Nem csupán a sportpályák lelátóin, hanem életünk színterének lelátóján. A Biblia egyértelműen beszél erről. Pl. Pál apostol szavaival, amikor azt írja a korinthusi gyülekezetnek: „…látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.” Pál itt az eredeti szövegben a theátron kifejezést használja, ami egyszerre jelenti az ókori színházat és a „sportpályát”, vagyis az arénát, küzdőteret. (Lásd: amfiteátrum!) Életünk színterén néha valóban élet-halál küzdelmet folytatunk. Az egyházra és annak küzdő tagjaira pedig ez különösen is igaz, hiszen „az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8) Azt is tudjuk, hogy az emberek közül sokan nem nekünk szurkolnak. Ha valaki Isten embereként küzd, még kevésbé számíthat a világ, az emberek szurkolására. Ám nemcsak emberek ülnek a lelátón, hanem angyalok is, mégpedig egy egész sereg! És jó belegondolni abba, hogy ha Istenhez tartozunk, akkor egyúttal hozzájuk is! Egy oldalon állunk, sőt, egy csapatban játszunk, és ők nekünk szurkolnak. De nemcsak szurkolnak. Ha kell, ott teremnek mellettünk a pályán, ahogyan Eriksen mellett ott termett Simon Kjaer, Morten Boesen, Anders Boesen, angyalok civilben, és ahogy ott termettek mellette a „valódi” angyalok láthatatlanul, mégis valóságosan.

Hogy mindezt honnan tudom ilyen biztosan? Onnan, hogy magam is átéltem már nem egyszer, életveszélyes helyzetben. Volt, amikor hús-vér angyalok mentettek meg, de ennél is többször fordult elő, amikor közel-távol nem volt jelen senki ember, és mégis megmentettek „valakik” a biztos halálból. Én tudom, hogy kik. Azok, akik Isten küldöttjeiként nemcsak szurkolnak nekem az aréna lelátóján, mint Isten emberének, hanem ott is teremnek, amikor szükségem van rájuk. Erre addig számíthatok, és számítok is, amíg Istennek terve van velem ezen a világon.

Te is a csapatunkban vagy? Ha igen, ugye tudod, hogy miénk a legfantasztikusabb szurkolótábor?! Velük mindig győzünk!

Szűcs László

Szentkirályszabadja, 2021. június 16.