Isten fensége

3.rész

“Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem”

3Móz 10,3b ÚRK

A Szent Isten közeledni akar övéihez (2Móz 29,45; Jak 4,8). Először sátorban, később templomban, majd a megtért ember szívében lakik. A 3Mózes 10,3 egy másik fordításban így hangzik: az, aki közeledik Hozzám, elengedhetetlen, hogy szentnek tekintsen engem; és elengedhetetlen, hogy minden ember magasztaljon. Ez örök és általános érvényű parancs. Nem opció. Tehát ma is, ránk is érvényes.

A zsidó népnek komoly leckéken keresztül kellett megértenie, ki is Az, Aki velük él. A 3Mózes 10-ben leírt történet drámai: Áron fiai idegen, azaz szentségtörő tüzet vittek az oltárhoz és meghaltak. Olyan módon akartak szolgálatot teljesíteni Isten előtt, ami figyelmen kívül hagyta jelenlétének szentségét, átlagosnak, közönségesnek tekintve azt. Az újszövetségi gyülekezetben, Anániás és Szafira történetében, hasonlóan komoly következményekkel demonstrálta Isten szentségének közönséges szemléletére vonatkozó ellenállását (Apcsel 5,1-11). Jó, ha figyelünk ezekre az esetekre. Ha azt szeretnénk, hogy életünkben és közösségi alkalmainkon beborítson minket Isten éltető jelenléte, akkor mindenek feletti tisztelettel és félelemmel kell közelednünk Hozzá. Ne várjuk, hogy közönyös, világias lelki környezetben lakozást vegyen fensége! A mi Istenünk szent. (2Kor 6,16)

Anániás és Szafira tévedése az volt, ami Ádámnak, Évának, a zsidó vallási vezetőknek és a mai embernek is a tévedése: azt hitték Isten nem látja őket. Hogy estek friss megtérőkként ilyen gyorsan a képmutatás csapdájába? Istenfélelmünk Isten dicsőségéről alkotott felfogásunkkal egyenes arányban növekszik. Hasonlóképpen, minél kevésbé féljük Őt, annál valószínűbb, hogy nagyságát le fogjuk egyszerűsíteni, és végül a Szent Istent akár saját emberi korlátaink szerint fogjuk megítélni (pl. hogy nem lát, nem hall). A házaspár emberi elismerést keresve figyelmen kívül hagyta Isten fenségét, és azt hitték képmutatásuk észrevétlen maradhat. (2Kor 5,9-10)

Jól tesszük, ha időről időre megvizsgáljuk önmagunkat, vajon bennünk él-e hasonló tendencia?

Jegyzet John Bevere “The Awe of God” c. könyve alapján – SzKSz Ref.Gyül.

IMÁDSÁG:

Drága Mennyei Atyám, kérlek bocsáss meg, amikor túlságosan lezser, figyelmetlen módon közeledem Hozzád. Anélkül hogy igazán felmérném fenségedet. Amikor engedem, hogy felületesség, sietség, feladatok, emberek, programok, weboldalak furakodjanak szemlélődésembe és kitakarják dicsőségedet, istenséged félelmetes, felfoghatatlan természetét. Nem vagy “haver”! Barátom, testvérem, atyám vagy, igen – és Fenséges Isten! Ámen.