A pillanat ura

“Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását”

Péld 16,9

Nemrég egy építési projekten dolgoztam a fiam házánál, tőlünk három órányi távolságra. Mivel a munka több nappal tovább tartott a vártnál, minden reggel azért imádkoztam, hogy aznap estére már végezzünk. Ennek ellenére minden nap maradt még valami teendő.

Nem értettem hogy lehetett ez. Van annak valami oka, hogy ennyire elhúzódik ez a feladat? A válasz másnap reggel érkezett. Épp egy szerszámért mentem a boltba, amikor megcsörrent a telefonom és a vonal másik végén egy feszült, idegen hang szólalt meg: “A lányát baleset érte. Azonnal jöjjön ide.”

Lányom a fiamhoz közel lakott, így csak tizennégy percembe került odaérni hozzá. Ha otthon lettem volna, az út három órát vett volna igénybe. Követtem a mentőautót a kórházhoz és a műtét előtt bátorítottam. Ahogy ott ültem és fogtam a kezét, rájöttem, hogy ha a munka nem húzódott volna el, most nem lennék itt.

A pillanataink Isten pillanatai. Az az asszony is így tapasztalta, akinek a fiát Isten Elizeus prófétán keresztül mentette meg (2Királyok 4,18-37). Az asszony később elhagyta a hazáját, mert éhínség volt. Mikor visszajött, elment könyörögni a királyhoz a földjéért. Pont akkor, abban a pillanatban a király éppen Géházival, a próféta szolgájával beszélt arról, hogy Elizeus hogyan keltette életre a holtat, amikor megjelent az asszony. (2Királyok 8,5) Mindenét visszakapta.

Mi még azt sem tudjuk, hogy a következő másodperc mit tartogat, ám Isten minden helyzetet irgalmasan a javunkra tud használni. Adja meg az Úr nekünk, hogy ma az Ő kegyelmében, várakozással teli szívvel érkezzünk meg az általa számunkra kijelölt időpontokba.

— James Banks

fordítás: SzKSz Ref. Gyül.

Fordítás az Our Daily Bread Ministries How Firm a Foundation c. könyvéből. Szerzői Jog © 2022 Our Daily Bread Ministries. A megjelenítés az ODB Ministries engedélyével történt. Grand Rapids, MI. 49501. Minden jog fenntartva. A további felhasználás tilos.

IMÁDSÁG:

Istenem, elképzelem, hogy ott bent a mellkasomban dobog a szívem – az életem fizikai motorja. Nem tudom követni azokat a folyamatokat, amik ebben a csodálatos szervben zajlanak, mégis elvégzi a dolgát. Beindítottad sok évvel ezelőtt édesanyám méhében, és azóta engeded, hogy működjön. Így van ez az élet általam nem befolyásolható részleteivel is: azokat is Rád kell bíznom, mint a szívdobbanásomat. Hiszem javamat akarod, Istenem. Ámen