Nem jut idő imádságra?

Ő meg visszavonult a pusztákba és imádkozott.

Luk 5,16 CSIA

Minél elfoglaltabbak vagyunk, annál többet kellene imádkoznunk. Dióhéjban ez az, amit James I. Stalker (1848-1927), egy skót lelkipásztor fejteget Jézus antológiája c. könyvében. Stalker így ír:

“Úgy tűnik Jézus éppen az imádságra szánta oda leginkább önmagát, amikor szokatlanul sok munkával vagy felfűtött helyzettel kellett szembenéznie. Igen elfoglalt ember volt… Manapság sokak számára ismerős a zsúfolt napirend: a kötelezettségek túlterhelik az embert, evésre is alig jut idő. És ezt mi elég oknak találjuk arra, hogy ne imádkozzunk – miközben Jézus éppen ezt találta elég oknak arra, hogy imádkozzon. Van-e kétségünk afelől, hogy melyik a jobb út? A legbölcsebb emberek közül sokan választották e tekintetben azt az ösvényt, amelyen Jézus járt. Amikor Luthernek feladatban és eseményben is különösen dús napja ígérkezett, a szokottnál is hosszabb időt fordított előtte imádságra. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy rohanjon. Ezalatt azt értette, hogy ha teret engedett volna a rohanásnak, nem tudta volna minden feladatát elvégezni. Az effajta nyugodt önbizalom elérésére semmi sem alkalmasabb, mint az imádság.”

Mennyire elengedhetetlen fontosságú és micsoda kiváltság, hogy az Úrral beszélgethetünk imádságban! A zsúfolt időbeosztás, napi stressz és a felénk támasztott különféle igények ellenére muszáj időt szánnunk arra, hogy Mennyei Atyánkkal rendszeres közösségben legyünk.

Ha túl elfoglaltak vagyunk az imádkozáshoz, akkor tényleg túl elfoglaltak vagyunk!

A nem imádkozó keresztény

erőtlen keresztény.

— Richard DeHaan

fordítás: SzKSz Ref. Gyül.

Fordítás az Our Daily Bread Ministries Bless the Lord, O My Soul c. könyvéből. Szerzői Jog © 2020 Our Daily Bread Ministries. A megjelenítés az ODB Ministries engedélyével történt. Grand Rapids, MI. 49501. Minden jog fenntartva. A további felhasználás tilos.

IMÁDSÁG:

Úr Jézus, békességedre vágyom. Arra, hogy lelkemet át- és átjárja a Te örömöd, nyugalmat árasztó jelenléted, az ígéreteidben való hit és bizalom. Tudom, hogy mindez csak akkor válik számomra valósággá, ha leülök melléd, amikor szólítasz. Ha kiöntöm Neked a szívemet, elmondom mindazt, ami aggodalommal tölt el, amitől félek. Ha sok feladattal nézek szembe, szeretnék a Te utaidon járva még többet imádkozni. Jövök Hozzád, Uram. Ámen