Imaharc, vagy imamajré

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…

Ef 3,20a

Egyszer egy misszionárius levelet írt a támogatóinak, melyben megköszönte, hogy imában mellette harcolnak. Mivel azonban elvétette a gépelést, imában harcolók helyett (warrior) imában aggódóknak nevezte őket (worrier). Néhányunkra azonban talán nagyon is illik az utóbbi megszólítás.

Neil Wiseman a Growing Your Soul (Lelkünk képzése – a ford.) című könyvében ezt írja: “Az imádság több kell, hogy legyen átfogalmazott kétségbeesésnél vagy bajainkon való töprengésnél. Könyörgéseink felül kell, hogy emelkedjenek a mélabús, többnyire viszontagság és szerencsétlenség szülte szorongáson.”

Az életem egy bizonytalansággal teli időszakában én is imádságokban aggódtam. Könyörögtem, hogy “Uram, kérlek akadályozd meg a szomszédomat abban, hogy holnap megint valamilyen kellemetlenséget okozzon nekem.” Vagy: “Atyám, kérlek ne hagyd, hogy ez a rossz természetű ember pletykákat terjesszen rólam.”

Aztán az Úr megtanított inkább emberekért, mint ellenük imádkozni. Elkezdtem ilyeneket mondani: “Uram, áldd meg és támogasd a szomszédomat. Segíts neki, hogy érezze a szeretetedet.” És figyeltem, hogy Isten mit fog tenni. Az Úr bámulatos válasza nemcsak mások megsegítése volt – egyben engem is kigyógyított a szorongásból!

Pál nem az “imamajré” embere volt. Azért könyörgött, hogy a hívők megismerjék annak az Istennek az erejét, szeretetét és teljességét, aki sokkal többet tud tenni, mint kérnénk vagy gondolnánk (Efézus 3,14-21). Ez a fajta meggyőződés imaharcossá tette Pált. A te imáidra is ez jellemző?

A buzgó imádság száműzi a szorongást.

— Joanie Yoder

fordítás: SzKSz Ref. Gyül.

Fordítás az Our Daily Bread Ministries Bless the Lord, O My Soul c. könyvéből. Szerzői Jog © 2020 Our Daily Bread Ministries. A megjelenítés az ODB Ministries engedélyével történt. Grand Rapids, MI. 49501. Minden jog fenntartva. A további felhasználás tilos.

IMÁDSÁG:

Úr Jézus, valaki egyszer úgy mondta, hogy emberként Te voltál a megtestesült nyugalom. Nem izgultál, nem feszengtél. Belehelyezkedtél Atyád szeretetébe, jelenléte biztonságába, és mindig tudtad, hogy meghallgat. Viharban is aludtál…mert biztos voltál abban, hogy Atyád kebelén pihensz. Mennyire vágyom erre a meggyőződésre! Taníts meg aggódás helyett bízni, szorongás helyett imáimban lelazulni, helyzeteket, embereket Neked átadni! Ámen.