A peremvidéken

1.rész

“Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.”

Ézs 48,17b

Hemingway egyik történetében egy fiatal fiú a vágány mellett tér magához. Valaki megütötte és kidobta a vonatból. Éjszaka volt. Nick ruhája elszakadt, a térde felhasadt, szeme alatt monokli. A teste sajog, de él. Feláll, vizet talál, megmosakszik és a történteken gondolkodva gyalogolni kezd a sínek között, mert más út most nincs. Mocsaras a vidék. Elindul…mert valahova tartani kell. Nick napja egyetlen pillanat alatt vált rémálommá, valamivé, amire pár perce még nem számított.

Vajon hány ember megy el mellettünk nap mint nap, akik nem valóságos vonatból lettek kitaszítva, de az életükben pusztán néhány szó hasonlóan váratlan fordulatot hozott? “Apa, anya – terhes vagyok.” “Megszüntetjük a munkahelyedet.” “A daganat rosszindulatú.” “Elhagylak.” Ezek a mondatok elég erős ütések ahhoz, hogy padlóra küldjenek minket, hogy úgy érezzük éjszaka lett és mi sebzetten fekszünk a vágányok mellett. Aztán felocsúdunk, és megpróbálunk valamerre elindulni. Eddig ismert, reményteljes jövőt ígérő világunkból mára alig maradt valami. Az a vonat elment. Mintha Isten megfeledkezett volna rólunk és a háta mögé kerültünk volna – a gyümölcsöző “Teremvidékből” egy kopár földre, a “Peremvidékre”, ahol a tegnap már nem folytatódik, a holnap pedig bizonytalan.

Vajon mit akar Isten elérni azzal, hogy ezeket az ijesztő és kilátástalannak tűnő időszakokat megengedi az életünkben? A zsidó nép története sok tanulságot rejt magában és segít meglátnunk a Peremvidék lehetőségeit. Ez a talaj egyrészt a lelki fejlődés talaja, ahol Isten kegyelme ámulatba ejtő módokon nyilvánulhat meg, másrészt azonban ugyanez a föld teremhet keserűséget vagy haragot is, azaz hitéletünk kiszáradhat rajta. Minden attól függ, hogyan válaszolunk Istennek.

A pusztaság nem végállomás, és nem is elvesztegetett idő. Isten itt adta a tízparancsolatot, formálta népét, tanította őket bízni erejében, hűségében – hogy majd készen álljanak a következő lépésre. Történetük irányt mutathat számunkra is a saját Peremvidékünkön.

Jegyzet Jeff Manion “The land between” c. könyve alapján – SzKSz Ref.Gyül.

IMÁDSÁG:

Mennyei Atyám, édesapámként gondoskodsz rólam, jó vagy hozzám. Hálás vagyok azért, hogy amikor nehéz időszakokon megyek át, vissza tudok emlékezni arra, hogy számtalanszor átsegítettél már bajokon. A sötétség nem túl sötét Veled, a félelem sem legyőzhetetlen ellenség, ha tudom, hogy Te fogod a kezemet. Te vagy Úr mindenek felett, Te vezetsz engem – tökéletes minden utad, pajzsa vagy mindenkinek, aki Hozzád menekül. Ámen.