A peremvidéken

2. rész

“…hitetek próbája állhatatosságot eredményez”

Jak 1,3

Manna…reggel, délben, este. Két éven át. Elegük van, betegek már a gondolatától is.

A kivonulás és a pusztai vándorlás során Isten szándéka, hogy megismertesse hatalmát és bemutatkozzon Izrael népének. Szeretné, ha gondolkodásuk megtisztulna attól a lelki befolyástól, ami Egyiptomban érte őket (ahol több, mint 1400 istent tartottak számon). A zsidó nép azonban nehezen bízik Teremtőjében. Nem elég a 10 csapás, a sziklából fakasztott víz, sem a manna vagy később a fürjek. Feszültek, mérgesek a pusztai állapotok miatt. Átadják magukat a keserűségnek, megvetik Isten természetfeletti gondoskodását és elutasítják jóságát. Visszavágynak Egyiptomba – “jobb volt nekünk nélküled”… Ezen a ponton szoktunk mi felcsattanni: “Micsoda hálátlan népség!” – mutogatunk rájuk. Nem vagyunk-e azonban mi is hajlamosak hasonlóképpen reagálni, amikor valamiből már elegünk van? Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk a mi Peremvidékünk száraz talaján semmi sem terem meg. Bizony azon is kihajthat a panasz, a zúgolódás. Ne ítéljük el hamar Jákob utódait, inkább tekintsünk magunkba. Lehet, hogy hasonlóan érzünk egy betegség, pénzhiány, munkanélküliség, alkoholizmus és egyéb nagyon is húsba vágó nehézség miatt. A Panasz valójában a legmegszokottabb reakciónk. Olyan, mint egy hívatlan vendég. Jön és betelepszik minden szobába. Ha kidobom az ajtón, visszamászik az ablakon. Nem hagyja magát kirakni. Akkor mit tegyünk hát? Az a helyzet, hogy be kell hívnunk egy másik vendéget: a Bizalmat. “Istenem, tényleg nehezen bírom már. Nem értem miért vagyok még mindig ebben a élethelyzetben, de bízom Benned.” A Panasz és a Bizalom összeférhetetlen lakótársak. Ha a kitessékelt Panasz újra bekopogtat és azt látja, hogy nincs hely számára, mert a Bizalom minden szobát elfoglalt, akkor odébbáll.

A kritikus élethelyzetekben Isten hűségét ismerhetjük meg. A sziklából igenis víz fakad, a sivatagban élet támad. A nehézségekre adott válaszaink meghatározóak hitbeli fejlődésünk szempontjából. Nehéz, de a kietlen Peremvidéken is válasszuk a bizalmat. Isten gondoskodó Isten.

Jegyzet Jeff Manion “The land between” c. könyve alapján – SzKSz Ref.Gyül.

IMÁDSÁG:

Uram, gyakran ábrándozunk gondtalan életről. Arról, hogy soha nem kell árral szemben úsznunk, nem kell küzdenünk. És aztán jön a valóság, belátjuk, hogy a megküzdés természetes része a személyiségfejlődésünknek. Nehéz szakaszaiban gyakorolt viselkedésünk, gondolkodásunk nagyban meghatározzák, hogy milyen emberek leszünk. Én szeretnék ilyenkor hitben növekedni, a panasz helyett a bizalmat választani. Erre vágyom. Segíts, Istenem! Ámen.