Adventi naptár

„Kóstoljátok és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9)

A nagyheti felkészüléshez hasonlóan most az adventi felkészülést is személyes találkozások nélkül kell terveznünk az idén. Sok megszokott és szeretett ünnepi szokást nem vagy nem úgy tudunk megtartani gyülekezetünkben, mint ahogyan eddig. Nem tudunk összegyűlni az adventi vasárnapok istentiszteleteire, amelyeknek mindig volt valami különös, izgalmas, szép hangulata. Nem tudjuk meggyújtani a gyülekezet adventi koszorújának gyertyáit, amelyet felnőttek és gyerekek egyformán vártak, és amikor fellobbant a gyertya lángja, minden szem felcsillant, minden száj mosolyra húzódott. Nem tudjuk együtt énekelni az adventi énekeket. Mindezek most hiányoznak. Ez a hiány is mutatja, gyülekezetként nem egy vallási közösség vagyunk elsősorban, hanem egy nagy család – amelyet Isten szeretete tart egybe. Ez a fajta családi találkozás, készülés és ünneplés az, ami most a legjobban hiányzik.

Ahogy azonban a nagyhéten megtaláltuk a módját, hogyan tudnánk a személyes találkozások hiányában is ápolni a kapcsolatot egymással és együtt Istennel, most is kerestünk és találtunk. Mégpedig valami olyat, amit eddig nem alkalmaztunk a nagycsaládos (gyülekezeti) adventi készülésünkben – noha lehetett volna. Ez az adventi naptár. Az adventi naptárak nagy része ma már csokoládét és különféle édességet tartalmaz, minden nap ki lehet nyitni a naptár kis ajtaját – vagy a mi családunkban a kis zsákocskát – amely mögött / amelyben különféle édességek várnak.

Az az adventi naptár, amit most szeretnénk megosztani veletek, nem egészen ilyen. Noha kóstolni ebből is lehet! Ez az adventi naptár december 1-től 24-ig, minden reggel 6:00-kor megjelenik majd Facebook oldalunkon és kiküldjük a gyülekezeti levelezőlistára is. Minden áldott napra ad egy kis csomagot, amely három összetevőt tartalmaz: Elolvasom – Imádkozom – Megteszem. Az Elolvasom egy rövid kis bibliai szakaszra vonatkozik Ézsaiás próféta könyvéből. Az Imádkozom ez alapján megfogalmaz egy imatémát. A Megteszem pedig egy tennivalót. Így nemcsak elméletileg készülhetünk az adventben a karácsonyra, hanem lélekben és tettekkel. És így nemcsak magunkat „jutalmazzuk” vele, hanem mindazokat, akikért majd elmondunk egy imát, akiket felhívunk telefonon, vagy írunk nekik – akár kézzel! – egy levelet.

Arra hívunk benneteket, kóstoljatok bele ebbe a fajta adventi készülődésbe. Nyissuk ki ezt a fajta naptárt, és vegyük ki belőle az aznapi csomagot: amiben minden napra van egy édes ige (lelki táplálék, manna), egy jóleső imádság és egy kívánatos tett (amit valaki a környezetedben bizonyára nagyon kíván, és olyan jól esne neki, ha valakitől megkaphatná). Ha mindennap meg(t)eszitek, „meglátjátok” majd, „hogy jó az Úr!” Az Úr jóságát ugyanis vonzza és fokozza, ha valamit nemcsak magunkért, hanem másokért is teszünk – hittel és szeretetből. Így majd másképp fog ízleni karácsony ünnepe is! Egészségünkre!

Szűcs László

lelkipásztor