Az öröm útja

2. rész

“…vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél…”

Fil 1,23b

“Úgy tűnik, hogy Urunk vágyainkat nem túl erősnek, hanem túl gyengének találja” – írja C.S. Lewis A dicsőség súlya c. könyvében. “Hasonlítunk a tudatlan gyermekhez, aki tovább akarja formázni a homoktortákat a sikátorban, mert el sem tudja képzelni, mit jelent a neki felkínált tengerparti nyaralás. Túlságosan kevéssel beérjük.” A gondunk tehát nem az erős vágyakkal van, hanem a nagy dolgok iránti gyenge vágyakozással.

Az ember azzal dicsőíti meg Istent, hogy helyénvaló módon gondolkodik felőle és érez iránta. A Westminsteri Nagykáté azt mondja: az ember végső és legfőbb célja, hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké. Másképpen: Istent az ember azzal dicsőíti meg, hogy örömét leli Benne. Piper “keresztény hedonizmus” teóriájának központi gondolata így hangzik: Isten akkor dicsőül meg bennünk leginkább, ha mi leginkább élvezzük őt. Az emberi természet velejárója, hogy keressük a boldogságot – melyet nem elfojtani, hanem betölteni kell, még pedig magával Istennel. Pál apostol írja készen állva a halálra: Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél (Fil 1,23) Krisztus maga az igazi, felülmúlhatatlan nyereség egy ember számára.

Képzeljük el, amikor egy férj ezt mondja a feleségének: “Elviszlek vacsorázni, mert ma van a házassági évfordulónk és örömöt szerezne nekem, ha a ma estét veled tölthetném.” Vajon a feleség önzéssel fogja őt vádolni? Hogy a férfi csak magára gondol, mert az együtt töltött idő őt tenné boldoggá? Nem. Azzal, hogy a férj saját örömét hitvese társaságában leli, éppenséggel megtiszteli feleségét. Hasonlóképpen van ez Istennel és velünk is. Mikor Istenhez közeledünk, mert időt szeretnénk Vele tölteni, Őt tekintjük kincsünknek, Benne találjuk megelégedésünket, akkor tiszteljük, dicsőítjük Őt.

Az Istenben lelt öröm, ill. maga a tény, hogy Őt akkor dicsőítjük leginkább, amikor élvezzük a jelenlétét, nem sokadrangú kérdés a kereszténységben. Épp ellenkezőleg: ez a kereszténység lényege.

Jegyzet John Piper “Jézus és az öröm útja” c. sorozatából – forrás: RightNow Media – fordítás: SzKSz Ref. Gyül.

IMÁDSÁG:

Drága Istenem, sóhajokkal teli szívemet teszem Eléd. Ádámra és Évára gondolok, az Édenkertre, amikor minden tökéletes volt, és velük sétáltál az alkonyatban. Betöltötted minden szükségüket. Biztosan várták azokat a pillanatokat, amikor meglátogattad őket. Vágyom arra a teljes lényemet betöltő boldogságra, amit a Te szavad, szereteted adhat nekem. Vágyom a Belőled áradó örömre. Kérlek segíts megüresedni, és a Végtelent befogadni. Ámen.