Csendesség

6. rész

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.

Jak 1,17

Az a kapcsolat, amit a csendességeink során alakítunk ki Istennel, hatással lesz a mindennapjainkra is. Minél több időt töltünk Mesterünkkel, annál valószínűbb, hogy hasonlítani fogunk Rá és tulajdonságait vissza fogjuk tudni tükrözni. A sorozat utolsó részeként a bőkezűség gyakorlatát nézzük meg, Isten egyik legnagyszerűbb jellemvonását. Tim Keller szerint “a bőkezűség hiánya elutasítja annak tudomásulvételét, hogy vagyontárgyaink tulajdonjoga Istent illeti”. A teremtés javait nem birtokoljuk. Arra kaptunk megbízást, hogy gondozzuk azokat. Az is felelősségünk, hogy amit ránk bízott, egy időre nekünk adott Isten, azzal mások felé bölcsen szolgáljunk (1Pét 4,10) – mind tehetségünkkel, mind pedig kézzel fogható javainkkal. A bőkezűség gyakorlásának első lépése, hogy megértjük és felszabadító igazságként valljuk annak valóságát, hogy semmink sincs, amit nem kaptunk. A hálaadás magától értetődő eleme a krisztusi tanítványságnak. A hálás emberek általában bőkezűek. Ők azok, akik megértették Mesterük szavait: Nagyobb boldogság adni, mint kapni. (Apcsel 20,35) Pál arra buzdította az thesszalonikai testvéreket, hogy mindenért adjanak hálát (1Thessz 5,18). Ez tudatos törekvésünk kell, hogy legyen, másképp felülkerekedik az aggodalom. Ha arra fókuszálunk, amink van, amit Isten már megtett értünk sokszor, akkor a “nincs” háttérbe szorul, mi pedig elindulunk az Isten gondoskodásába vetett bizalom útján. A bőkezűség tehát a hálaadás szárnyai alatt születik meg.

A bőkezűség ellensége a mohóság, a “még több” iránti vágy. Mindannyiunkban benne van, így jó, ha figyelünk a motivációnkra (inkább adjunk, mint szerezzünk); kényszeres vágyainkra (ne engedjük, hogy figyelmünk középpontjából kiszorítsák Istent); kapcsolatainkra (inkább szeressünk és áldjunk, mint éhezzük mások elismerését); tudatos jelenlétünkre (otthon, munkahelyünkön, barátok között).

Lélegezzük be Istenünk jelenlétét, majd lélegezzünk ki – azaz adjunk és hirdessük szeretetét.

Jegyzet Brian Heasley “Be still” c. könyve alapján – SzKSz Ref. Gyül.

IMÁDSÁG:

Uram, kérlek, járd át gondolataimat. Mutasd meg szépségedet, kedvességedet, szelíd türelmedet, a gyönyörűséget, mely örökké tart jelenlétedben. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad. Szeretnék  csatornája lenni áldásaidnak, melyekkel elárasztod életem. A nehézségekből tanult bölcsességet is szeretném áldásként megosztani másokkal, és időmet, javaimat, önmagamat adni a szükségben élőknek. Használj, Uram. Ámen.