Folyamatos reformáció – az egyház egészséges életmódja
„Ecclesia semper reformari debet.” Akár orvosi diagnózisként is szerepelhetne ez a mondat, vagy recepten – hiszen első ránézésre csak annyi derül ki, hogy latinul van. Bizonyos értelemben valóban orvosi a szöveg: a 16. sz-i reformátorok használták sokszor, kifejezetten az egyház betegségére ill. annak kezelésére. Jelentése: az egyházat mindig reformálni kell.
Mivel az egyház nemcsak isteni esemény, hanem emberi intézmény is, ezért hajlamos megbetegedni, nem egészségesen működni. A történelem (de már az Újszövetség is!) azt mutatja, hogy az egyház sokszor megbetegedett, néha nagyon súlyosan. A reformációt megelőző időszakban annyira, hogy válságos lett az állapota. A megbetegedése mindig összefüggött azzal, hogy elhagyta azt az egészséges életmódot, ami a nagykönyvben (a Bibliában) meg van írva. Ugyanis az egyháznak is van egy egészséges életmódja, amiről pl. az első (ős-)gyülekezet életét bemutató bibliai leírásban olvashatunk (ApCsel 2,42-47). Ennek az egészséges életmódnak a megőrzésében – vagy betegség esetén a gyógyulásban – nagy szerepe van a reformátorok rövid, biblikus megállapításnak. Rengeteg példa mutatja, hogy a 16. sz-i reformáció milyen sok területen hozott gyógyulást az egyház számára.
Református keresztyén gyülekezetként fontosnak tartjuk, hogy a reformációról ne csupán megemlékezzünk, hanem úgy ünnepeljük, hogy valamilyen reformációt elvégzünk gyülekezetünkben. Ehhez Isten előtti önvizsgálat és önkritika szükséges. Ha ez megvan, mindig találni fogunk valamilyen beteg vagy gyengén működő területet gyülekezetünk életében, amely a Biblia fényében gyógyulásra szorul. Ezt azonban azzal a bizalommal tehetjük, hogy hisszük és tapasztaljuk: kegyelmes Istenünk van, Aki a bajban nem elfordul tőlünk, hanem segítségünkre siet. Ezt a leghatalmasabban éppen Jézusban mutatta meg. Ezzel az Isten iránti bizalommal szoktuk megvizsgálni, hol van szükségünk gyógyulásra. A reformációt ilyen módon 2008 óta ünnepeljük. Akkor a gyülekezet zenei életét láttuk betegnek ill. gyengélkedőnek, erre válaszul jött létre gyülekezetünk zenekara, a Szent Király Szabadjai. Azóta minden évben igyekeztünk Isten segítségével valamilyen területen gyógyulni.
Idén az úrvacsorai gyakorlatunkban szeretnénk ezt megtenni. Ennek érdekében a következőkről döntöttünk a gyülekezet vezetésével: egyrészt havonta fogunk úrvacsorázni a vasárnapi istentiszteleteken, és ugyanígy minden hónapban a hétközi alkalmunkon (gyülekezeti est). Így kéthetente lesz lehetőség az úrvacsorai közösségre. Másrészt ezt közelítjük (reformáljuk=visszaalakítjuk) az ősgyülekezeti gyakorlathoz, ahol a házaknál tartott istentiszteleteknél az úrvacsora mindig közös étkezéssel járt együtt (agapé=szeretetvendégség). A vasárnapi úrvacsorás istentiszteletek közös gyülekezeti ebéddel folytatódnak majd, a gyülekezeti estek úrvacsorái pedig közös vacsorával. (Amint a koronavírus okozta járványveszély elmúlik.) Hisszük, hogy ezzel nemcsak a bibliai gyakorlathoz kerülünk közelebb, hanem egymáshoz és a mi Urunkhoz, Jézushoz! Hitünk és tapasztalatunk szerint minden gyógyulás és szabadulás Tőle jön. Így, ha Hozzá közelebb kerülünk, egészségünk forrásához kerülünk közelebb. Egészségesebb közösségként pedig mások gyógyulásához is hozzájárulhatunk. Mert nemcsak az egyházra, hanem minden emberre igaz, hogy megújulásra van szüksége.
Szűcs László
