Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

Kedves Olvasóink!

Az e heti Feles Csontos Ádám gyülekezeti tagunk írása. Hálával és örömmel adom közre.

Szűcs László

lelkipásztor

Útravaló a teraszra

„Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet”

Korunkba helyezve ezeket a mondatokat, kicsit olyan, mintha Noé temetésén lennénk és együtt hallgatnánk nagy és dicső dolgait, ahogy elmondják életútját, felsorolják rokonait. Egy temetésen, amikor visszaemlékeznek jellemzően mindenkiről igyekeznek a legjobbat mondani. Noé tényleg nagyon különleges ember volt, Isten nem véletlen választotta ki őt és családját arra, hogy az emberi faj fennmaradjon. Követte Isten utasításait, mélyen hitt, cselekedett. Isten Noéval kötött szövetséget az özönvíz után, hogy soha többet nem árasztja el így a Földet. Lássuk be nem kis tisztség Isten ilyen szintű “partnerének”lenni… Ha elképzeljük egy szentképen, akkor felfelé néző szem+ gló-ri-a! Noé túlélte a túlélhetetlent, szövetséget kötött Istennel, mondhatnánk Happy End.

A Biblia ennél viszont sokkal őszintébb, Noé életének leírása az alábbi történettel zárul:

„Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta:

Átkozott Kánaán!”

Kicsit megakad a tű a lemezen. Hogy hogy? A nagy Noé lerészegedve, zavarba ejtően meztelenül fekszik egy sátorban és miután kijózanodik átkozódik, mert ahelyett, hogy fia betakarta volna szólt a testvéreinek? Ez annyira nem gló-ri-a.

Visszatérve Noé képzeletbeli temetésére, azt gondolom, hogy a három fiú biztosan nem csak arra a képre emlékezett vissza apjuk életéből, amikor az a bárkából kitekintve könnyes szemmel várta vissza a galambot. Egy-egy ilyen traumatikus történet bennmarad a lélek legmélyén. Magyarország a világon 8. helyen áll az egy főre jutó alkoholfogyasztás terén. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mindenkiben vannak hasonló történetek e téren. Ezek nem mennek ki a büszkeség falra, akár velünk, akár környezetünkben történik.

A fenti történetet társaság/helyzet függően el lehet vicceskedni: Mekkora arc volt Noé! de benne van annak árnyoldala is, amikor valaki ezzel naponta szembesül. Akkor már egyáltalán nem vicces, sőt tragikus. Amikor ez előjön, az egyetlen igazi válasz, hogy a világot nem véletlen kellett megváltani.

Személy szerint azt gondolom, hogy én biztosan nem ítélkezhetek Noé felett. Nagyon sok történetet írhatnék ide magamról a múltamból, ami furamód elvisz egy kacsingatós, együtt röhögős irányba, “amikor én buliztam” jeligével… Azt gondolom, hogy Noé botlását Isten dolga megítélni. Nagyon fontos, hogy a történet nem arról szólt, hogy minden nap ez történt Noéval, hanem arról, hogy „Egyszer bort ivott, megrészegedett” ,ami nagyon nem mindegy. Noé is csak egy ember volt, mint mi.

Mégis mi lehet irányadó a Biblia szerint alkohol fogyasztás terén?

A példabeszédek könyve számos bölcsességet ír és annyira nem meglepő, hogy így fogalmaz:

„A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog.”

Ennek masszív életviteli formájáról Ézsaiás keményebben fogalmaz:
„Jaj azoknak, akik már reggel is ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket. Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg.”

Viszont tiltani sehol sem tiltja az alkoholt a Biblia, vagy csak bizonyos helyzetben (pl Isten szent sátrába belépni ittasan a zsidóknak halálos bűn volt)

„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.”

Keresztelő János igyekezett nagyon tiszta életet élni, sáskát és vadmézet evett, nem evett kenyeret, nem ivott bort, teveszőr ruhában járkált. Fura ember lehetett, annyira nem biztos, hogy természetesen érezte magát mellette bárki. Jézus se mondta, hogy ilyenek legyünk, mindazonáltal tisztelettel beszélt Jánosról.

Jézus saját maga sokkal inkább azt választotta, hogy bement a sűrűjébe, együtt evett-ivott a tanítványokkal. Sehol nem olvasod, hogy inkább sáskát majszolt egyedül a sarokban, de olyat sem, hogy a hirtelen jött népszerűséget és vele párhuzamosan az üldöztetést, a világ gondjait alkoholba fojtotta volna. A legfontosabb az volt számára, hogy Istenről közvetlenül beszéljen mindenkinek. Hogyan reagálták le ezt a papok, az ítélkező emberek, akik felsőbbrendűnek képzelték magukat? Jézus így beszélt erről:

“Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsességet minden bölcs igazolja.”

Jézus képes volt enni-inni úgy, hogy bűntelen maradt. A tanítványok mindenhova követték élvezték és szerették a társaságát és tanultak a Mestertől. Lehet-e a társasági életben példát venni róla élhető módon? Szerintem abszolút!

Nyitnak a teraszok, bízzunk benne, hogy hamarosan nemcsak a vélt, hanem a valós járványhelyzet is javulni fog. Várjuk ennek örömét. Merjünk majd ha itt lesz az ideje enni, inni ( bölcsességgel), szeretni Istent, egymást, mint önmagunkat.

Tompos Kátya útravalónak ezt adja a teraszra:

Mondd, te mit viszel magaddal?
Vigyed örömmel, ne haraggal
Az élet egy színház, egy színpad
Hol könnyen elégsz.

A nagyfőnök fentről az megrendez
A végén majd ő dönt, hogy tetszett-e
S ha úgy érzi jól játszol
Megnyílik fentről az ég 🙂

Youtube videó link: Tompos Kátya- Viszlek haza 

Csontos Ádám