Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

Gombócok

“…szabadíts meg a gonosztól…” (Mt 6,13)

Kedves szó a gombóc. Kedves a hangzása. Sok esetben a jelentése is. Pl. ha paradicsomos húsgombócra, túrógombócra, fahéjas szilvás gombócra, vagy egy (illetve több!) gombóc fagylaltra gondolunk. Ám van olyan fajtája a gombócnak, ami nem ennyire kedves, kívánatos, édes. Azokra a keserű gombócokra gondolok, amelyeket néha a torkunkban érzünk – amikor pl. egy átélt fájdalmas csalódás vagy veszteség miatt sírhatnékunk támad… Meg azokra a keserű gombócokra gondolok, amelyeket néha a gyomrunkban érzünk – valamilyen szűnni nem akaró szorongás, aggodalmaskodás, félelem miatt.

Ezeknek a keserű gombócoknak egy része érthető és indokolt, ám nem mindegyik! Sok olyan keserű gombócunk van, amit nem kellene lenyelnünk, sőt, amitől megszabadulhatnánk, de valamilyen okból mégsem tesszük. Nem minden szorongás, aggodalmaskodás és félelem indokolt – az aggodalmaskodás pl. egyáltalán nem az, csak az aggodalom, az is csak egy határig – és tehetnénk azért, hogy tőlük és az általuk okozott keserű gombócoktól megszabaduljunk.

Az, hogy pontosan miért, mit és hogyan tehetnénk ennek érdekében, meghaladja ezen írás kereteit. Ám az első és egyben legfontosabb lépés említése belefér. Ehhez egy „eltévesztett” gyermeki imádság történetét ismertetem. Látni fogjátok, ebben az esetben is igaz az az ószövetségi ige, amit Jézus is idézett: „Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat…” (Zsolt 8,3 és Mt 21,16) A bájos és tanulságos történet így szól:

Egy apa a “Miatyánkot” tanította hároméves kislányának. A kislány soronként haladva, figyelmesen ismételgette apja után az imádság szövegét. Kis idő múlva rákezdett egyedül. Az apa büszkén és örömmel hallgatta, ahogy a szavakat egyenként, nagy gonddal megformálta, egészen az ima végéig. Ott azonban ezt hallotta: “ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a GOMBÓCTÓL.”

Erről elsőre azt gondolhatjuk, micsoda félreértés! Bájos félreértés, de félreértés. Nos, ha jobban belegondolunk, nem feltétlenül az, sőt bizonyos esetekben nagyon is helyénvaló kérés lehet ez. Amikor túlzásba visszük a keserű gombócok nyeldeklését vagy amikor egyszerűen nem találjuk rájuk az ellenszert , miért is ne imádkozhatnánk így: szabadíts meg a GOMBÓCTÓL?! Attól a keserű gombóctól, amit most a torkomban érzek, vagy attól a keserű gombóctól, amit most a gyomromban érzek. Tudom, hogy nem kellene aggodalmaskodnom, helyette inkább átadni neked Uram aggodalmam tárgyát, de valahogy nem tudom leállítani. Nos, mi lenne, ha ilyenkor elmondanád ezt az imádságot: szabadíts meg a GOMBÓCTÓL! Lehet, hogy más lépésre már nem is lesz szükséged.

Tedd ezt azzal a hittel, hogy Isten szereti hallani a hangodat, mint ahogyan egy apa is gyermeke hangját, és szívesen megadja minden olyan kérésedet, amely szerinte való örömöt vagy megkönnyebbülést szerez neked, ahogyan egy apa is megadja ezt a gyermekének. Ha elmondtad és hamarosan érzed a hatását, ne felejtsd el megköszönni Istennek.

Utána pedig, ha kedved úgy tartja, nyalj el egy gombóc fagylaltot. Meglátod, milyen jól fog esni – nemcsak finom íze, hanem a szabadítás miatt is, amivel Isten eltávolította a keserű gombócodat. Ha erre is gondolsz fagylaltozás közben és hálát adsz érte, akkor az már nemcsak egy kellemes étkezés lesz, hanem egyúttal Isten dicsőítése. Ahogy az első korinthusi levélben olvassuk: “Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31)

Még egy gombócot?

Szűcs László

Szentkirályszabadja, 2021. május 5.