Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

A Lélek ajándéka

„…a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,6)

E heti felesünkben Farkas József: Több az élet című kötetéből adunk közre egy írást. Két héttel pünkösd ünnepe után egy olyan írást választottam, amely a Szentlélekről szól. Pontosabban: a Szentléleknek arról a nélkülözhetetlen és csodálatos munkájáról, amellyel a Biblia betűit élővé és hatásossá teszi, az emberi szavakat isteni üzenetté változtatja. Az írás arra is kitér, mi történik akkor, ha a Szentlélek nélkül nyúl valaki a Bibliához. E témában alapvető tudnivalókat kapunk egy nagyon szemléletes hasonlattal. Jó olvasást és még jobb alkalmazást kívánok!

››A Bibliára fogjuk alkalmazni ezt a magától értetődő tételt: a zeneművészet szükséges, de önmagában nem elégséges eszköze a zongora. Hiába gurítják a segédmunkások a Zeneakadémia dobogójának közepére a kitűnő mesterzongorát, ettől még nem lesz hangverseny. Szükséges az, hogy a művész odaüljön a hangszer elé és elkezdjen azon játszani. Hangszer nélkül a művész sem tud játszani, de a zongora sem szólal meg a művész nélkül. A zongora több önmagánál, de ez a több csak akkor jön ki belőle, ha a művész dallamokat varázsol elő a húrjaiból. Ez mind igaz, de mi köze ennek a Bibliához?

A Biblia olyan, mint egy kitűnően felhangolt mesterzongora. A Biblia is több önmagánál. Nagyszerű „zene”, „csodálatos hangzatok”, mennyei „üzenetek” lehetősége rejtőzik a Bibliában. De a lehetőség nem azonos a valósággal. Önmagában a Biblia – a Biblia betűje – még nem „égi zene”, nem isteni kinyilatkoztatás. Itt is szükség van arra, hogy jöjjön a „művész” és ő hozza ki a Bibliából azt, amivel több a Biblia önmagánál. Keveset ér a művész nélkül a Biblia és a művész sem tudja lejátszani a „dallamot” a Biblia nélkül. De hát ki ez a „művész”? Vigyázzunk: nem a teológus, nem a prédikátor, nem az evangélista. Ezekre szüksége van a művésznek, de ezek csak eszközei a megszólaló élő Igének. Már a reformátorok megadták a pontos választ a föltett kérdésre: „a Szentlélek belső bizonyságtétele” teszi Igévé a Biblia régi betűit.

Folytassuk a zongorahasonlatot. A zongora elé odaállhat egy kicsi gyermek és elkezdheti ujjával, öklével csapkodni a billentyűket. Ez esetben is megszólal a zongora, de ez csak hangzavar, nem muzsika. Pedig ugyanazok a húrok szólalnak meg, amelyek a művész keze alatt oly szép muzsikát zengenek. Alkalmazzuk a hasonlatot: milyen nagy hangzavart, milyen szellemi zűrzavart tudnak némelyek kicsiholni a Bibliából, amikor avatatlan kézzel csapdossák a billentyűket, a bibliai Igéket!

Kevés bibliaolvasó ember méri fel ennek az Igének a félelmetes súlyát: „A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,6) Az apostol itt nem Szókratész vagy Arisztotelész „betűire” gondol, hanem Mózes és Dávid és a többiek szent betűire, a Biblia betűire. Ezek a betűk muzsikálni is tudnak, de ölni is tudnak. Ha nincs jelen a művész, akkor a zongora vagy hallgat, vagy – ha tudatlan gyermek püföli – hangzavart produkál, de nem gyilkol. A Biblia betűivel viszont lehet gyilkolni, ha a „művész” helyett tudatlan emberek ütik-verik a bibliai Igéket (rendszerint egymás fejéhez). Voltak emberek – nem a messzi múltban, még a mi nemzedékünkben is -, akiket a „hithű” prédikátorok öngyilkosságba kergettek azzal, hogy „számodra nincs bocsánat, mert elkövetted a legsúlyosabb bűnt, vétkeztél a Szentlélek ellen”. Milyen sok lélekgyilkosságot követnek el a Biblia Igéivel! A másik oldalon viszont: milyen csodálatos lélekelevenedések, újjászületések történnek ott, ahol a Szentlélek fényében és erejében elevenednek meg a régi betűk és bennünk a középponti „dallam”: Isten irgalmas szeretetének evangéliuma!

A lelki ajándékok felsorolásánál Pál apostol hangsúlyozza a „lelkek megítélésének” kegyelmi ajándékát is. Nagy szükségünk van – volna! – erre az ajándékra. Alázatosan, de ugyanakkor bátran, az eddigieknél sokkal bátrabban, ki kellene mondani bizonyos igehirdetésekre, bizonyságtételekre, lelkigondozói beszélgetésekre: most nem a „művész” játszott a „hangszeren”, hanem tudatlan emberek keze verte az égi húrokat, megbízás és felelősség nélkül idézték az Igét.‹‹

Szentkirályszabadja, 2021. június 2.