Heti feles

avagy: álljunk meg egy sóra!

Adatvédelem

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs 44,22)

„…bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” (Zsid 10,17)

Gyülekezetünkben kb. egy éve elkezdtük bevezetni az adatvédelmet. Igen, kb. már egy éve, és igen, még mindig tart. Aki próbálta már, az tudja, hogy mi minden miatt ennyire kacifántos és hosszadalmas folyamat ez, aki pedig még nem próbálta, annak azt kívánom, inkább ne is tudja meg! Rengeteg egyeztetésre, jogi szakértővel való tárgyalásra volt szükség csak az előkészítéshez. Gyülekezetünk adatvédelmi és adatkezelési szabályzatának megalkotásához pedig nem is volt elegendő a jogász végzettség, hanem külön adatvédelmi jogászt kellett felkérni. Ezalatt az idő alatt többször volt olyan érzésem, hogy ha mindenben a lehető legpontosabban kívánnánk érvényt szerezni az adatvédelmi szabályoknak, a végeredmény teljesen életidegen és szürreális lenne.

Például, minden egyes alkalommal, amikor néhány fotót szeretnénk készíteni gyülekezeti alkalmainkról, hogy azokat megosszuk a közösségi média felületein, alá kellene íratni egy hozzájáruló nyilatkozatot minden egyes résztvevővel. Elképzeltem, ez hogyan nézne ki a szentesti istentiszteleten, ahol jelen van 100-110 ember, és a hittanos gyerekek műsoráról szeretnénk egy fényképes beszámolót készíteni. Akkor vagy a szentesti istentisztelet előtt, vagy közvetlenül utána mind a 100-110 emberrel el kellene olvastatni az adatvédelmi és adatkezelési szabályzatot (ami a mi esetünkben 8 oldal – ez még nem is számít hosszúnak!), majd alá kellene íratni velük a hozzájáruló nyilatkozatot. Hogyan? Elállnák a presbiterek az ajtóban az érkező vagy távozó emberek útját, és csak azokat engednék be vagy ki, akik eleget tettek a kb. 10-15 perces procedúra követelményeinek? Szerintetek jövőre hányan jönnének el a szentesti istentiszteletre? Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy mi lenne akkor, ha csak egy valaki nem járul hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a fényképes beszámolón! Retusáljuk ki a képből? Ám vehetünk ennél egyszerűbb példát is. Mondjuk, betonozunk valamelyik családnál gyülekezetünk Csillagkulcs nevű akciócsoportjával, és a fényképes beszámoló miatt nem imádsággal meg egy jó kávéval kezdjük a napot, hanem azzal, hogy 8 oldalas nyomtatványt tolunk a család és az akciócsoport minden egyes tagjának orra elé, ezzel a kedves kérdéssel: hozzájárulsz ahhoz, hogy a fényképes tudósításban szerepelj?

Természetesen értem én az adatvédelmi intézkedések jogosságát és fontosságát, hiszen gyülekezeti vezető- és munkatársaimmal ezért is kezdtük bevezetni, ám vannak fokozatok. Az életszerű és reális megvalósítás pedig még az adatvédelmi jogásznak is néha fejtörést okoz. Ezért is telik annyi időbe a bevezetése.

Milyen jó, hogy az adatvédelemnek van egy bibliai változata, és az korántsem ennyire kacifántos és életszerűtlen, sőt! Az adatvédelem bibliai változata a teljes bűnbocsánat. Nem szoktunk így gondolni rá, eddig én sem tettem. Ám amikor ma egy újabb megoldandó probléma adódott az adatvédelemmel, én pedig éppen azon gondolkodtam, mi legyen a következő Heti feles témája, akkor bevillant, hogy íme, hát hiszen itt hever előttem! A teljes bűnbocsánat arról szól, hogy Jézus kereszthalála miatt minden bűnünket és gonoszságunkat megbocsátja Isten. Jézus kereszthalála miattunk, helyettünk és értünk történt. Azt a büntetést, amit a bűneink miatt megérdemlünk, Jézus helyettünk átvállalta magára, és el is szenvedte. Aki ezt hiszi, kéri és elfogadja, annak Isten megbocsát.

De nem úgy, ahogyan az emberek szoktak egymásnak: megbocsátanak, de nem felejtenek. Vagy, a következő veszekedésnél előhozzák a korábbi sérelmeiket, amiket amúgy már „megbocsátottak” egymásnak, és ismét elkezdik egymás fejéhez vágni. Ez nem teljes, nem igazi megbocsátás. A teljes megbocsátás az, amiről Isten beszél a Bibliában, és amit Ő mutat felénk. Bármit is követtünk el, ha megbánjuk, és ha elhisszük, hogy Jézus helyettünk vállalt bűnhődéséért nekünk már nem kell bűnhődnünk, akkor Isten megbocsát. Mindent. Mindig. Azért teljes ez, mert mindenféle bűnre vonatkozik, és mert egyszer és mindenkorra érvényes, a megbocsátott bűnt Isten soha többé nem hozza elő. Ennek a teljes bűnbocsánatnak vannak kulcsszavai: „eltörlöm”, „többé nem emlékezem meg róluk”. Mindkét kifejezést a bűneinkre használja Isten.

Rettenetes lenne, ha az általunk elkövetett titkos és nem titkos bűnöket Isten egy mennyei adatbázisban nyilvántartaná. Az összeset. Mindig. A gondolatban elkövetett bűnöket is, meg azokat is, amikről senki nem tud, csak az elkövető, meg persze Isten. Ennél már csak egy rettenetesebb dolog lenne: ha ezeket a bűnöket Isten nyilvánossá tenné mindenki más számára. De éppen arról szól az evangélium, hogy akik hisznek abban a bűnbocsánatban, amit Isten Jézus kereszthalála árán szerzett, és élnek ezzel, azoknak a bűneit Isten eltörli, és többé nem emlékezik meg róluk. Ugye, értitek ennek a jelentőségét?! Arról van szó, hogy semmilyen terhelő adat nem marad rólunk, semmilyen bűnünkről, semmilyen gonoszságunkról. Nem, hogy nem szolgáltatja ki Isten a bűneinkről és gonoszságainkról szóló adatokat, hanem úgy eltörli, hogy nyomuk sem marad!

Erről szól bűneink adatkezelési és adatvédelmi szabályzata. Ha elolvastad és megértetted, már csak alá kell írnod a hozzájáruló nyilatkozatot. Mert a hozzájárulásod ez esetben is szükséges. Nos, aláírod?

Szűcs László

Szentkirályszabadja, 2021. július 21.