Imádságos szív

Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!

Zsolt 27,8

Egy fiatal anya utazott négy, illetve két éves kislányaival egy repülőgépen. Igyekezett őket lefoglalni, hogy ne zavarják a többi utast. Amikor a pilóta hangja megszólalt a hangosbemondóban, Catherine, a fiatalabb, hirtelen felhagyott adott tevékenységével és lehajtotta a fejét. Amikor a közlemény véget ért, a kislány suttogva megszólalt: “Ámen!” Talán mert éppen akkoriban hallott egy természeti katasztrófáról, azt hitte a pilóta imádkozott…

Szeretném, ha az én szívem is olyan gyorsan tudna imádságra fordulni, mint ez a kislány. Talán igazam van, ha azt mondom, a zsoltáríró Dávid szíve valóban hasonló módon működött. Erre utal néhány sor a 27. zsoltárban, amikor a szerző gonoszokról ír, akik ellene jönnek (v.2). Így szól: Színed elé járulok, Uram. (v.8) Vannak, akik azt mondják Dávid itt arra emlékszik vissza, amikor Saul (1Sámuel 21,11), vagy Absolon (2Sámuel 15,13-4) elől menekült. Az imádság és az Istenre való támaszkodás Dávid gondolatainak élén járt. Urát tartotta a szentélynek, ahova futhatott (Zsoltárok 27,4-5).

Nekünk is szükségünk van szentélyre. Talán ennek, vagy éppen a többi zsoltárnak az olvasása, imádkozása segít kifejleszteni magunkban ezt a fajta közelséget Atyánkhoz és Istenünkhöz. Ahogy Isten mindinkább szentélyünkké válik, egyre készségesebbek leszünk, hogy szívünket imádságban Hozzá fordítsuk.

Az imádságban Isten le tudja csendesíteni szívünket,

és meg tudja nyugtatni értelmünket.

— Anne Cetas

fordítás: SzKSz Ref. Gyül.

Fordítás az Our Daily Bread Ministries Bless the Lord, O My Soul c. könyvéből. Szerzői Jog © 2020 Our Daily Bread Ministries. A megjelenítés az ODB Ministries engedélyével történt. Grand Rapids, MI. 49501. Minden jog fenntartva. A további felhasználás tilos.

IMÁDSÁG: 

Drága Istenem, Atyám, életem ereje vagy – mitől félnék? Ki mondja nekem, hogy fussak, és adjak fel minden reményt? Ki mondja, hogy nincs segítségem? Gyermeked vagyok, szeretett, aki előtt nyitva áll házad ajtaja. Milyen drága minden ott töltött pillanat. Ott látom jóságodat, szeretetedben gyönyörködöm, Uram. Megóvsz és elrejtesz engem ott. Tanácsoddal erősítesz, gyarapítod hitemet. Ha hívsz, én ezt mondom: Színed elé járulok, Uram! Ámen.