Isteni gondviselés 

1.rész

Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.

1 Mózes 22:14

A Bibliát áthatja az Isten gondviseléséről szóló meggyőző kijelentések sokasága. Érdekes módon, amikor a héberek Isten gondviseléséről beszéltek, akkor a “látni, meglátni” igét alkalmazták. Amikor Izsák, úton a Moriah hegyre, megkérdezte apját, hogy hol van az áldozatnak szánt bárány, Ábrahám ezt válaszolta: az Úr majd gondoskodik. Ami ott igazán szerepel az így hangzik: az Úr látni fogja. Tudni fog róla. A zsidó gondolkodás annyira tele volt Isten valóságával, hogy a gondoskodás és a meglátás számukra egy és ugyanaz volt, amikor Urukra gondoltak. Annyira bíztak abban, hogy aktív jelenlétével áthatóan része a teremtett világnak, hogy el sem tudtak képzelni egy olyan istent, aki passzívan látott – azaz csak megfigyelt. Hitük szerint, ha Isten meglát valamit, akkor egyben hozzá is lát a feladathoz, részt vesz a helyzet valóságában. Isten gondviselése tehát azt jelenti, hogy saját kezével fenntartja, igazgatja, erejével átjárja a teremtett világot. Semmi sem történik véletlenül. Bölcsen és hatalommal teszi mindezt, saját dicsőségére. (Heidelbergi káté, 27. kérdés; Westminsteri Nagykáté 18. kérdés)

Miért fontos ezt szem előtt tartanunk? Isten leginkább akkor dicsőül meg bennünk, amikor mi a legmegelégedettebbek vagyunk Őbenne. Amikor egy hívő rátekint Urára és a legmélyebb boldogsága Belőle fakad, az gyönyörű képet fest Istenről. Ez különösen azokra a pillanatokra igaz, amikor nehézségeken megyünk keresztül. Dühösnek, depressziósnak, keserűnek kellene lennünk (a világ szerint), és mi mégis meg tudjuk őrizni Istenben való örömünket. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha megbízunk abban, hogy Ő végtelen gondviselésében minden bajunkat úgy tudja kezébe venni, hogy azok végül a javunkat szolgálják. Az isteni gondviselésbe vetett bizalom és az Istenben való megelégedés elengedhetetlen hívő életünkben.

Jegyzet John Piper “Gondviselés” c. sorozatából – forrás: RightNow Media – fordítás: SzKSz Ref. Gyül.

IMÁDSÁG:

Istenem, létezésem végső célja, hogy Téged dicsőítselek, egész lényemmel Benned gyönyörködjek. Amikor gondviselésedet szemlélve megnyugszom, átjár a menny öröme. Olyankor elhiszem, hogy gyermekedként szeretsz, látsz. Rám nézel. Mintha egy másik dimenzió nyílna meg nekem. Ez valóságos kincsem. Ó, segíts, hogy ne engedjek a világ gyors, reményt lopó, álmokat tépázó szavainak. Tenyeredben kinyílik szívem, valóságos Isten. Ámen.