A peremvidéken

5.rész

“Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Zsid 12,11

A tudatos szülők tisztában vannak azzal, hogy nem gyermekeket, hanem felnőtteket nevelnek: fiakat és lányokat, akik felügyeletük alatt tanulják meg a tiszteletet, becsületet, hűséget, hogy majd tiszteljék, becsüljék házastársukat, gyermekeiket, kollégáikat. A rendszeresen hazudozó tini nyilván hevesen tiltakozik a szobafogság büntetése ellen, szülei azonban tudják, hogy a fenyítés milyen lejtmenettől óvhatja meg gyermeküket. Az intés kellemetlen az adott pillanatban, ám a jó gyümölcs mind a családban, mind a társadalomban hőn áhított.

Isten kihozta népét Egyiptomból, és immár két éve együtt járja a pusztaságot velük. Két év gondoskodás, nevelés, oltalom…és Izrael még mindig inkább a rabszolgaságot idealizálja, minthogy az Ő ígéretét komolyan venné. A 4Mózes 11. szomorú fejezet: húst kívánnak és megkapják, de egyúttal megtapasztalják Isten fenyítését is. Mit tanít a tragédia? A Peremvidék igen jó termőtalaja Isten atyai intésének.

A helyénvaló fegyelmezés fájdalmat okoz azért, hogy valamitől megóvjon, valamiből kimentsen. A pusztában töltött idő a zsidó nép javát akarta szolgálni, de ők beleragadtak a panasz, a követelés és bizalmatlanság viselkedési mintáiba. Így aztán nem voltak alkalmasak utazásuk következő szakaszára, ami pedig ott várt rájuk két fejezettel később. Közel voltak az ígéret földjéhez. Nyakasságuk azonban végérvényes akadállyá vált… Lehet, hogy Isten éppen ettől akarta megmenteni őket, de a 4Mózes 13-ban ismét úgy viselkednek, mintha a 11. fejezet borzalma meg se történt volna: bizalmatlanok, hitetlenek. Végérvényesen megbántják Istent, aki súlyos döntést hoz számukra: nem vehetik birtokba Kánaánt és 40 évre a pusztában ragadnak.

Amikor Isten atyai fegyelmezését éljük meg, annak szeretetteljes oka van. Az Úr Izrael népét meg akarta óvni valamitől, de ők nem figyeltek. Tanuljunk példájukból.

A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. (Péld 15,5)

Jegyzet Jeff Manion “The land between” c. könyve alapján – SzKSz Ref.Gyül.

IMÁDSÁG:

Uram, azt mondja a te Igéd, hogy: “Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Atyám, vágyom tanulékony gyermeked lenni. Hiszem, hogy szeretetben tanítasz, és a javamat akarod. Ismersz engem, és célod van az életemmel. Tégy alkalmassá, mert szeretném elvégezni a rám bízott feladatokat. Formálj meglátásod szerint, Uram. Ámen.