Apa! Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg! Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! 2Kir 19,16 A kis húsz hónapos James magabiztosan vezette családját gyülekezetük hatalmas templomának folyosóin. Édesapja őrző figyelme végigkísérte a kisfiú totyogását az “óriások” között. Egyszer csak James hirtelen megijedt. Nem látta apukáját. Megállt, körülnézett és sírni kezdett.
Őszintén Istennel Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 1Pét 5,7 Lehajtom a fejem, behunyom a szemem, összekulcsolom a kezeimet és elkezdek imádkozni. “Drága Uram, jövök hozzád, mint gyermeked. Dicsérem hatalmadat és jóságodat…” Szemeim hirtelen kinyílnak. Eszembe jut, hogy a fiam nem fejezte be a történelem házi feladatát, ami
Egyedül Istent imádd "Ne legyen más istened rajtam kívül!" 2Móz 20,3 W.E. Gladstone (1809-98), egy brit államférfi meglátogatta a Christ Church Főiskolát és optimista előadást tartott az angol társadalom pozitív fejlődési folyamatairól. Olyan derűlátó volt szemlélete, hogy a diákok a következő provokatív kérdést tették fel neki: “Uram, valóban semmilyen zavaró tényezőt sem
A szolga hallja, ha szólítják "Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád" 1Sám 3,10 Ha a rádió be lett volna kapcsolva, tudták volna, hogy a Titanic süllyed. Cyril Evans, egy másik hajó rádiósa megpróbált eljuttatni
Amikor eljön a reggel "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Zsid 11,1 Késő este volt már, amikor Németországban férjemmel megálltunk egy apartmanház előtt Münchentől nem messze. Örültünk, amikor felfedeztük, hogy kényelmes szobánknak még erkélye is volt - bár a sűrű ködön keresztül semmit sem láttunk
Ő ismer bennünket "Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok…" Zsolt 139,1-2a Vajon látott engem Isten, amikor 160 km-t kellett vezetnem az éj sötétjében, hogy hazaérjek? A körülményeket tekintve akár támadhatott is volna némi kétely bennem. Magas lázam volt és fájt a fejem. Imádkoztam: “Uram, tudom, hogy itt
Heti feles avagy: álljunk meg egy sóra! Kesztyű és törölköző „…felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.” (Jn 13,4-5) Soha nem tudom úgy olvasni ezt a rendkívüli jelenetet, hogy közben ne idéződne fel egyik meghatározó gyermekkori emlékem.
