A hétköznapok higiéniája

(pécsi gyülekezeti hétvége- résztvevői beszámoló)

“Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. “

(3 János 1:2)

Gondoltunk egyet: mi lenne, ha a megszokott környezetet faképnél hagyva, időnket egymással bőkezűbben megosztva beszélgetnénk el együtt egy aktuális témáról? Nos, igen, Pécs nincs a szomszédban….gondoltuk a 160 km talán képletesen a lelkünket is megutaztatja, és más dimenzióba helyezi. Így lett. Szállásunk a Dóm Zarándokház volt. A hely zömök, mégis könnyed lelki sétákra hívogató megjelenése első pillanattól megálljt parancsolt minden hajszolt, rohanó gondolatnak. Az épület biztonságos rendet sugárzott. Már-már az volt az érzésünk, hogy várt bennünket. Megvárt bennünket….

És eljött az első reggel. Szombat volt. A pazar svédasztalos reggeli napunk első óráján derűsen lódított egyet, s a maga módján megszínezte. A Magtár Látogatóközpont vendégmarasztaló pincéje tizenhatunkat szolgált ki szívélyesen, komótos hangulattal csábítgatva minket maradásra. Így hát, nem kapkodtunk, jól esett a friss péksütemény és a beszélgetés. Megérkeztünk lélekben is, együtt voltunk.

Reggeli után tizenhárman ültünk le a Zarándokház alagsorában (három drága gyermek számukra megtervezett foglalkozáson vett részt). A vastag falak több-kevesebb sikerrel küzdöttek meg a kinti hőséggel. Mi is készen álltunk a magunk feladatára, figyelmünket lelkészünk szavaira összpontosítottuk. Megtettük ezt persze otthon Szentkirályszabadján is. Itt most ez mégis más volt. Nem hajtott minket udvariatlanul az idő, jutott perc tekintetekben elidőző mosolyra, türelmesen hordozott szótlanságra, őszinteségben születő gondolatokra.

Elsőre talán csip-csupnak tűnő, ám belemélyedve annál velősebb és hálásabb témáink voltak. Elgondolkodunk-e valaha azon, hogy nemcsak a zenének van ritmusa? Hogy a Teremtő Isten tempót és rendet is adott, a szabad akaratnak táncrendet is javasolt? Vajon rendezzük, vagy csak összetákoljuk-e napjainkat? Terveinket fegyelmezetlenül szétszórja-e lelkünk zsibongója? És sejtjük-e, hogy a táncrend mennyire fontos, mikor 70-80 tovalibbenő év számos keringőjére gondolunk?

Gyökössy Endre “A hétköznapok higiéniája” c. írása alapján haladtunk és górcső alá vettük egy nap minden részét. Szombat délelőtt átgondoltuk ébredésünket, lelki reggelinkre szánt időnket; felüdülésünk fontosságát, hiányának okait; a mosolytalanság éráját; a krisztusi munkamorált;  a munkahelyi felüdülés apró fortélyait és az ebéd ajánlott liturgiáját.

Ennél a pontnál a gyakorlat is feltartóztathatatlanul bekövetkezett. A Főtéren kiválasztott étterem már várt bennünket az L alakúra illesztett asztalmontázzsal. Körülöttünk nyüzsgött a város. A belső utazás után jól esett a hűs limonádé, a mozgalmas tömegre irányuló figyelem, a gyermekek bájos izgalmának hangulata, a felnőttek kikapcsolódásra vágyó mozgása. Mi hálásan nyugtáztuk: utóbbit megleltük. Legalábbis a hétvégére. Közben az ebéd is megérkezett, jött az asztali áldás, az evőeszközök halk zaja – az ízek és illatok egybeolvadtak. Mi magunk is olvadtunk. Igen, meleg volt. Hőség. Az “olvadás” azonban más zónában történt: a családias együttlét olvasztott meg közöttünk láthatatlan falakat, kovácsolt annál érzékelhetőbb hidakat. Beszélgettünk, sőt sztoriztunk, viccelődtünk. A nevetés jót tesz a szívnek – orvosság a Biblia szerint. Így buzgón gyakoroltuk.

Ebéd után jól esett a Zarándokházba visszavezető séta. Sőt, akinek inge, még egy kávé is belefért. Ó igen! Azok az ebéd utáni elnyúló pillanatok a Bazilika árnyékában. Megszerettük a Magtár Kávézót. Jót tett nekünk s velünk. Beindultak az extra diskurzusok. Ilyenkor tud meg az ember a másikról “titkokat”. Miután a csészék lassan kiürültek, mi is készen álltunk az újabb közös utazásra Gyökössy Endre gondolat-vonatán. Visszasétáltunk a Zarándokházba.

Újra lelkészünkre figyeltünk. Délután nagy téma következett: a pihenés. Beláttuk, mindnyájan szakértői vagyunk az elfáradásnak, ám a pihenésben már kevésbé jártas a ma embere. Van aki egyenesen “agyonütni” kívánja szabadidejét, mások negligálják és munkára cserélik. Mintha ellenségünk lenne a szent rendelet. Lazítani meg kell tanulni. Mi nem maradtunk tanácsok nélkül.

A pihenés berkein belül nagy titok a CSEND. Talán még a szabadidőnél is rettegettebb “ellenség”. Hogyan és miért keressünk csendes zugot? Mi derül ki rólunk, ha belehallgatunk lelkünkbe? Engedjük-e, hogy a csend megcsendüljön? Ha igen, hívőkként Urunk énekét, hívó szavát hallhatjuk meg – a csend Isten otthona. Megtudtuk, hogy létezik keresztyén meditáció, közepében Istennel (nem magunkkal, vagy a semmivel). Sajátos út ez a mennyei világ valóságához, ahol titkot élhetünk át: sohasem vagyunk egyedül.

Sok új gondolat tárasaságában ezután a csend vizeiről áteveztünk az alvás nagy folyójára is. Beláttuk, hogy elhanyagolt területen csónakáztunk. Az alvásra gyakran az ébrenlét ellentéteként gondolunk, így sokan elveszített időként tartják számon. Pedig az alvás a szervezet “másféle”, felfrissítő tevékenysége. Ezt jó ha tiszteletben tartjuk, Teremtőnk ui. létfontosságú szerepet adott neki és Maga is helyet kíván benne, valahogy így: akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget (mondja a zsoltáros). Ne felejtsük hát lemerülő lelki akkumulátorainkat esténként imádsággal a megfelelő “hálózatra csatlakoztatni”. Ott tudniillik élet van, s abból nekünk bőséggel jut is, ha kérjük……..Kérjük?

Nos, a szervezett témafeldolgozás dióhéjban ennyi volt, ám mégsem merült ki ezekben az alkalmakban. Volt rá bőven lehetőség közös séták, sütizések, kötetlen beszélgetések, közös vacsorák során. Nem felejtjük a Zarándokház tövében működő teraszon a szellős nyáresti üldögéléseket, a véget nem érő kérdések és válaszok színes kavalkádját, bizalom születéseket, őszinte szívvel elbeszélt élettörténeteket. A dicsőítések, imádságok és a vasárnapi igehirdetés azóta is áhított intimitásban gyarapították lelki kincsesládáinkat. Hálás szívvel adtunk és kaptunk – Istennek dicsőséget, Tőle bölcsességet; embernek szeretetet és embertől közelséget.

Megígértük Istennek és magunknak, hogy nem felejtjük a rendet. Hisszük, hogy a Szentlélek csodálatos módon vissza tudja vezetni a rendetlenségbe tévedt ember lelkét a teremtett mindenség áldott ritmusába. Itt majd tánclépéseink megszelídülve egybeolvadnak Annak lépéseivel, Aki rendeltetésünk dallamát komponálja. Ámen, így legyen.

A pécsi gyülekezeti hétvége a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap 400.000,- forintos támogatásával valósult meg.